24. Irgalmas szeretet

„Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgaira figyeljetek! Nézzétek: én valami újat viszek végbe, és már sarjadóban is van, nem látjátok?” (Iz 43,18)

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

Közeledve a Virágvasárnaphoz, a Nagyhéthez, helyezzük át gondolataink, szívünk és lelkünk súlypontját egyre jobban Isten titkaiba, a Szeretet titkaiba, az Élet titkaiba! Segítségünkre vannak a szentmisék igeliturgiái, ezen belül a Nagyböjt 5. vasárnapi is, ahol a Jézusnak a házasságtörő asszonnyal való találkozása markánsan jelzi azt, amit Izajás próféta jövendölt, hogy valami új kezdődik, amit a fenti mottó is kifejez. Nekünk karitászosoknak kifejezett hivatásunk az irgalmas szeretetet gyakorlása tudatosan és következetesen, szentségben és igazságban.

Jézus világba lépésével a törvény szigora átalakul az irgalmas szeretetté úgy, hogy közben megmarad az igazság. Jézus ugyanis egyszerre igazságos és irgalmas. Úgy irgalmas, hogy közben nem sérül az igazság.

Az találkozás folyamata tökéletesen mutatja be Isten igazságosságát és irgalmát:

·         Jézus imádsággal kezdi a napot az Olajfák hegyén ott, ahol majd vérrel is verejtékezik Nagycsütörtök éjszakáján, amikor meghozza a végső döntését, hogy áldozatul adja értünk önmagát – Nekünk is döntenünk kell! A nem döntés is döntés. Felelősségünk van, azaz felelnünk kell Isten hívására, ne halogassunk a teljes odaadást!

·         Azután a templomba megy, az Atyja házába, ahol tanít. Imádságból fakad a tanítás, a tanítása jelzi azt, hogy új idők jönnek. – Mi is végezzük hivatásunkat, állapotbeli kötelességeinket szeretettel!

·         A nép tanítói provokálják Jézust, fogást keresnek rajta, okot keresnek eltávolítására. – Minket is sokszor provokál, tesz próbára a környezetünk, a kísértéseket nem kerülhetjük el, de a bűnt és a bűnre vezető alkalmakat igen.

·         A helyzet egyértelmű, Mózes törvénye előírja a házasságtörők számára a legsúlyosabb büntetést. Ezen nem sok kérdezni való van. De mégis kérdeznek, mert azt várják, hogy Jézus hátha önellentmondásba kerül. Ezek szerint az írástudók és farizeusok lelke sem volt nyugodt, valahol érezhették ők is, hogy mégis benne van az emberben az emberség, az érzékenység, az irgalmasság. Ez is közte lehetett a motivációikban. – Lelkiismeretünket nekünk is ápolni, építeni kell folyamatosan.

·         Figyeljük az Urat: Ő nem ráncigálja a vádlottak padjára az asszonyt, mint a nép vénei, hanem lehajol hozzá. Lehajol és a porba ír. Isten tehát nem elítéli az embert, aki porból van és a porba tér vissza, hanem egészen közel hajol hozzá, szolidáris gyarlóságával. Nem dühös, de nem is mondja, hogy nem történt semmi. Mindenben azonossá lett velünk a bűnt kivéve. A bűnnel nem azonosulhat az, aki maga a Szeretet. – Mi se veszítsük el soha a belső nyugalmunkat, ami Krisztus békéje mibennünk!

·         Mi sem azonosulhatunk a bűnnel, mert akkor elveszítjük Istent, és tönkre tesszük magunkat, családunkat, a ránk bízottakat és a társadalmat. – Semmi sem választhat el minket Istentől, csak a bűn, a szeretetlenség.

·         Jézus a porba ír, lehet, hogy éppen a vádlók vétkeit írja. Isten feljegyzi az ember tetteit, amik a belekerülnek az életünk könyvébe. Nem elnéz, hanem ránk néz és megbocsát. Tud mindenről, de ismeri szívünket is. – Sose legyünk gőgösek, fennhéjázók, sugározzon belőlünk a szeretet!

·         Isten a bűneinket abba a porba írja, amik mi magunk vagyunk. És ahogy a port a szél elfújja, és ahogy a port a víz elmossa, úgy fújja el a Szentlélek szele a bűneink listáját, úgy mossa le a keresztvíz és Krisztus vére a bűneinket. – Ha mi irgalmasak vagyunk, Isten nekünk is megbocsát.

·         Az Úr azután feláll és ítélkezik: Ő maga a törvényhozó és a bíró. Az ítélet pedig a kegyelem. Megbocsát a bűnösnek. Nekünk is. – Ha mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek, akkor Isten nekünk is megbocsát.

·         Keresztáldozatával megfizeti adósságainkat. A miénket is. Ő fizet mihelyettünk, miérettünk. – És mi? Tudunk-e jó szívvel mások helyett szenvedni?

·         Visszaküldi az asszonyt a földi életbe, de már megtisztultan. Minket is. – A keresztény hit lényege, hogy képesek legyünk mindig újra kezdeni, megtérni.

·         Elhalasztja az ítéletet. A miénket is, hogy legyen időnk jóvátenni vétkeinket. – Amíg élünk, remélünk. Soha sincs késő megtérni, amíg itt vagyunk a földön. De mi nem tudjuk, hogy mikor hív magához minket az Úr.

·         Figyelmeztet, hogy többé ne vétkezzünk.  EZ VOLT AZ ELSŐ SZENTGYÓNÁS – Mi is végezzük el a húsvéti gyónásunkat, hogy tiszta szívvel ünnepelhessünk!

A tiszta szív a boldogság kulcsa, alapja – és ez nem vallási kérdés. Ezt vigyük el mindenkinek, családunkban, a ránk bízottaknak, rászorulóinknak, szeretteinknek és felebarátainkat! Legyen ez a nagyheti lelki vállalásunk!

2019. május 25. szombat 10 órára minden karitász önkéntest, munkatársat és családját várjuk a főegyházmegyei Karitász Családi Ünnepre a Szent István Bazilikába ünnepi szentmisére Dr. Erdő Péter bíboros atya vezetésével, utána az altemplomban ünnepi prograamok és szeretetvendégség. A részletes tájékoztatót a napokban kiküldjük a régióvezetőknek.

Csorba Gábor

állandó diakónus, igazgató

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szent Erzsébet Karitász Központ

Székhely: 1067 Budapest, Hunyadi tér 3. félemelet 1.

Telefon: +36-1-351-1977

Mobil: +36-30-592-1483

E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu

Honlap: www.karitaszkozpont.hu

23. Lelkigyakorlat után

„Ahol szeretet és jóság ott van Istenünk / Ubi caritas et amor Deus ibi est” (Jer 46,18)

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

A máriabesnyői három nap valóban lelkigyakorlat, elvonulás volt. Együttlét a szeretetben, kizökkenés a hétköznapokból, erő- és bátorsággyűjtés. Regina nővér mesterien felépített előadássorozata az Isten irgalmasságáról, Krisztus szeretetéről, amely sürget minket, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok történetéről, megalapozta és meghatározta az egységet, az irányt és imádságos lelkiséget. Mohos Gábor püspök atya tanítása, iránymutatása, tanúságtétele szerves folytatása volt a Regina nővér előadásainak éppúgy, mint a napi bazilikai szentmise prédikációinak. Köszönjük nekik.

22. Lelkigyakorlat előtt

„Amint igaz, hogy élek én – mondja a Király, akinek Seregek Ura a neve  –,
bizonyosan el fog jönni, mint ahogy a Tábor a hegyek közt van” (Jer 46,18)

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

A múlt héten éppen a Tábor-hegyi jelenetet olvastuk az evangéliumban és a karitász egyperces alapja is ez volt. A mi Tábor-hegyi zarándokutunk holnap kezdődik. Máriabesnyőre megyünk Jézushoz, az Egyház nevében, az Egyházzal való közösségben. A Boldogságos Szűz Mária, mennyei édesanyánk is velünk lesz, a kegytemplomban lesznek a szentmiséink. Tehát teljes lesz a szent közösség. Szent az Egyház minden látható gyarlóságunkkal, bűneinkkel, terheinkkel együtt. Szent, mert az Atya erre hív minket: Legyetek Szentek, mert Én az vagyok” (Lev 11,44 és 1 Pét 1,16).

21. Tábor-hegyen

„Mester, jó nekünk itt lennünk” (Lk 9,33)

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

A vasárnapi evangéliumban a Tábor-hegyi jelenetet hallhattuk. Egyházunk úgy látja jónak, hogy már nagyböjt 2. hetében lökjön rajtunk egyet, hogy a bűnbánati időszakban, amikor Jézus szenvedésére és a mi földi nehézségekkel teli zarándokutunkra gondolunk, felvillantsa számunkra a reményt, a végső célt.

20. Nemzeti ünnepünkön

„Mennyi küzdés! Mennyi munka! / Éber álom, hosszú éj, / Szirt s hullám között hánykódás, / Kis reményhez nagy veszély!” (Arany János: Rablelkek)

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

A nemzeti összetartozás és a szeretetegység, a hazaszeretet és az Isten szeretet, mind-mind egymásba kapcsolódó, egymástól el nem választható fogalmak, hiszen Isten adott nekünk hazát, ahol otthon vagyunk, ahol élnünk, halnunk kell, ami az Ígéret földje nekünk úgy, mint Ábrahám fiainak a Kánaán.

19. Nagyböjt kezdetén

„Ember emlékezz, hogy por vagy és porrá leszel!”

 Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

Vajon jó hír-e számunkra a hamuval való meghintéskor elhangzó figyelmeztetés? „Ember emlékezz, hogy por vagy és porrá leszel!” – Ezzel a ténnyel való szembesülés lehet ijesztő, ha csak a test szerint gondolkodunk, de ha a lélek szerint, akkor örömhír. Az Egyház hamvazószerdán még ezt a másik intelmet is szokta mondani a meghintéskor Keresztelő Szent János szavait ismételve: „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban!” Mk1,14.

18. Egység Krisztusban

„Legyetek egyek ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban!” (1 Kor 1,10)

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

Amikor személyesen látom, tapasztalom a karitász tagjainak jótetteit, vagy hallok egy-egy karitász csoport áldozatos szolgálatáról, mindig meghatódok és hála tölt el. Jézus példájára, az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit közösségben végezve, óriási erő, a Szentlélek ereje sugárzik a világra. Ez a szeretet győzelme. Boldogok lehetünk, hogy munkatársai vagyunk az Úrnak és részesei a győzelemnek!