39. Merjünk bátran kérni!

„Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak.” Lk 11,10

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

Az Úr azt tanítja nekünk, hogy „Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek!” Lk 11,9. Amit pedig Jézus mond, az biztosan úgy van, hiszen Ő a Szent, Ő az állandó, biztos kiindulási és érkezési pont, az Alfa és az Omega.

Mindent kérhetünk a mások, magunk, szeretteink, rászoruló testvéreink, egyházunk, hazánk és a világ számára. Kéréseinket szereti a Jó Isten, mert ezekkel visszajelezzük, hogy szeretjük, tiszteljük Őt, hogy bízunk, remélünk Őbenne. Mégis azt tapasztaljuk, hogy nem működik jól a „kívánságautomata”, hiszen nem mindig, nem akkor és nem úgy kapjuk meg Istentől az ajándékokat, ahogy mi akarjuk, vagy egyáltalán nem kapjuk meg. Vajon kinek a készülékében van a hiba?

Isten a legfőbb Jó, maga a Szeretet, Ő ezt nyújtja nekünk: „adja a Szentlelket mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle.” Lk 11,13b. Mi ugyan bármit kérhetünk, de Atyánk tudja, hogy mi szolgál a javunkra, ezért a legnagyobbat, a legfontosabbat, a legszebbet, az egyetlen lényegeset adja: a Szentlelket, és Benne az ajándékait (bölcsesség, értelem, tudomány, lelki erő, jótanács, jámborság, úrfélelem). Ez és csak ez szükséges a boldogsághoz és az üdvösséghez. Ő nem fog olyat adni, ami nem a javunkat szolgálná. Ráadásul úgy adja, hogy megőrzi a mi szabadságunkat is, tehát a szeretet győzelmében mi is részesek lehetünk. Keressük ezért mi a Mennyei Atya akaratát és azt kérjük, ami az Ő akaratával egyezik, így nem fogunk csalódni, mert éppen azt fogjuk kapni, amit kérünk. Fürkésszük ki, hogy mi az Ő akarata mibennünk. Válogassunk bátran a Szentlélek ajándékai közül, hogy egy adott helyzetben, melyik dobozt nyissuk ki a hét közül, vagy melyeket egyszerre! Ha hittel gondolkodunk, mindig meg fogjuk találni a megfelelő ajándékot a magunk számára.

Ne csak kérni tudjunk, hanem elfogadni is! Bízzunk Jézus Atyjában, a Mi Atyánkban, Aki mindent Fiának adott és általa mindent nekünk is, gyermekeinek! És ez lesz a legszebb tanúságtétel arról, hogy mi is szeretjük Istent. Teljessé válik Isten és ember közt az egység és a harmónia. Így valóban Jézus önkéntesei leszünk! Ezzel a lelkülettel, a Szentlélek tüzével végezzük a következő heti munkánkat akár otthon, akár a karitászban, akár a munkahelyen. „Legyetek tüzes lelkűek, az Úrnak szolgáltok!” Rom 12,11b.

Csorba Gábor

állandó diakónus, karitászigazgató

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szent Erzsébet Karitász Központ

Székhely: 1067 Budapest, Hunyadi tér 3. félemelet 1.

Telefon: +36-1-351-1977

Mobil: +36-30-592-1483

E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu

Honlap: www.karitaszkozpont.hu

38. Ki dicsőül meg és ki dicsőit?

„Krisztus a megdicsőülés reménye bennetek.” Kol 1,27b

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

Azzal, hogy mi Krisztushoz és az Ő Egyházához tartozva, az Ő és a Katolikus Egyház nevében, önként vállalva végezzük karitász tevékenységünket, hozzájárulunk tudatosan, hitből fakadóan ahhoz, hogy Isten megdicsőüljön az Ő teremtményében, az emberben. Nem mintha Neki szüksége lenne a mi dicsőítésünkre, hanem szeretetből engedi azért, hogy bevonjon minket az Ő szeretetközösségébe, hogy részesedjünk a Szentháromság el nem múló és teljes boldogságában, azaz üdvösségében és dicsőségében.

Amit mi teszünk önerőből – valljuk be őszintén – elszáll, semmivé lesz, elenyészik velünk együtt. Csak a szeretetben való cselekedet, a szeretettel végzett áldozathozatal az, ami megmarad, aminek valójában értelme van. Csak azért marad meg, mert Isten maga a Szeretet és az Ő országába csak ezt vihetjük magunkkal. Minden más szükségtelen odaát, a múlandó javak csak eszközei lehetnek a végső célnak, a Szeretetnek. A dolgoknak, az anyagi javaknak, a segélycsomagoknak, sőt a segítő szolgálatnak is csak akkor és csak addig van értéke, amíg azok az örök értéknek, a szeretetnek a hordozói.

Éppen ezért szeretetszolgálatunk csak akkor dicsőíti Istent, ha az ténylegesen önérdek nélküli, tiszta szeretetből fakad (ha ez nem így lenne, akkor megcsúfolnánk vele a Szentet, a Szeretetet). Ha viszont tiszta szeretetből teszünk jót, akkor igazán tanúságot teszünk Istenről és ezzel meg is dicsőítjük Őt éppúgy, ahogy az Úr tette földi életének minden pillanatában.

És éppen ennek a lehetősége a mi megdicsőülésünk reménye is, amit Krisztus adott nekünk az Ő példájával és az Ő Egyházában. Mivel Krisztus és a Mennyei Atya megdicsőültek egymásban, nekünk, mindnyájunknak is ez a hivatásunk itt az Esztergom Budapesti Főegyházmegye plébániáinak karitász csoportjaiban. És mennél nagyobb szeretettel és alázattal végezzük a munkánkat, annál erősebb a tanúságtételünk, annál jobban dicsőítjük meg Istent.

Belőle fakad az erő, hogy hűségben és szeretetben mindvégig ki tudjunk tartani a mi gyarló és bűnre hajló természetünk ellenére. Mennél közelebb vagyunk Hozzá, annál erősebb a vonzás, annál nagyobb lesz bennünk a vágy, a remény, de bizony annál nagyobb a bukásunk veszélye is, ha szeretetlenné, hűtlenné válnánk. Ezért az Úrhoz méltóan, alázattal, szeretettel, az Egyháznak engedelmesen, hűségesen végezzük szeretetszolgálatunkat! Kitartásunk alapja a hitünk és a reményünk éppen Krisztusban, a mi Urunkban. Ezt ápoljuk, ezt építsük!

Nem kisebb a célunk, mint az ami a fenti mottóban idézett Szent Páli gondolat folytatásában áll: Minden embert tökéletessé tegyünk Jézus Krisztusban. Kol 1,28b. De ne feledjük, a tökéletesség nem a perfekció, nem az anyagi világ tökéletessége, hanem a szeretet, mert minden más elmúlik, csak a szeretet örök, mert Ő maga az Isten.

Csorba Gábor

állandó diakónus, karitászigazgató

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szent Erzsébet Karitász Központ

Székhely: 1067 Budapest, Hunyadi tér 3. félemelet 1.

Telefon: +36-1-351-1977

Mobil: +36-30-592-1483

E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu

Honlap: www.karitaszkozpont.hu

37. Milyen a hozzáállásunk Isten műveihez?

„Teljes szívemből áldom az Urat, az igazak tanácsában és közösségében.

Nagyszerűek az Úr művei mindazok szemében, akik szeretik azokat.„ (110. zsoltár)

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

Többször esett már szó az egyperces sorozatban arról, hogy milyen ellenőrzési pontok vannak az Istennel való kapcsolatunk vonatkozásában. Ilyenek voltak például a gondviselésbe vetett bizalmunk mértéke, a szeretetben való kitartás, a lelki béke megőrzése, a hűség stb. Ezek mind hitünk mércéi, Isten iránti bizalmunk mértékéről adnak nekünk objektív tájékoztatást.