Karitász egyperces: június 2021

2021. június 28., hétfő

127. Lelki és anyagi javak

„A halált nem Isten alkotta, ő nem leli örömét az élők pusztulásában. Hisz mindent azért teremtett, hogy legyen, és a világon minden teremtmény az életet szolgálja. Nincs bennük pusztító méreg, és a földön nem az alvilág uralkodik. Az igazság ugyanis halhatatlan. Isten halhatatlanságra teremtette az embert, a saját örökkévalóságának képmásává tette. .” (Bölcs 1,13-15)

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

Jézus egyik legfontosabb figyelmeztetése: „A Lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Az igék, amelyeket én mondtam nektek, Lélek és élet.” (Jn 6,63) Ennek megértése, magunkénak vallása és a gyakorlati alkalmazása döntő számunkra és minden ember boldogsága és végső boldogsága, az üdvössége szempontjából.

Azt teszi egyértelművé az Úr, hogy az anyagi világ elmúlik, megsemmisül és csak a szeretet és a művei maradnak meg az örökkévalóságban. A mi testünk is elenyészik, de lelkünk halhatatlan. Mindenki feltámad, van aki az örök életre, van aki az örök kárhozatra (vö. Mt 25,46). Ez a mi jövőnk két lehetséges alternatívája, más út nincs. Csak rajtunk múlik, hogy hogyan döntünk.

Döntésünk előkészítese pedig az egész életünk, lelki és testi fejlődésünk eredménye. Minden pillanatunk, minden most egy döntés és ezen döntéseink végső eredője, summája az utolsó óránk, pillanatunk döntése. Éppen ezért kérjük a Szűzanyát az Üdvözlégy imádságunkban, hogy „most és halálunk óráján”. A sok kis igen-ünkből lesz a nagy IGEN Isten hívására. Így a testi halálunk nem az elmúlás, nem az utolsó szó az életünkben, hanem a beteljesedés, Isten ígéretének beteljesedése mibennünk.

Mivel az anyagi világ, beleértve a mi testünket, elmúlik, elenyészik, ezért annyi haszna van a számunkra, amennyiben és amilyen mértékben szolgálja az el nem múló értékeket, a szeretetet, lelkünk épülését, tökélesedését. Tehát akkor járunk el helyesen a magunk és mások üdvösségének szolgálatában, ha a testünk képességeit, adottságait és az anyagi világ kincseit az örök értékek, vagyis a szeretet szolgálatába állítjuk.

El is érkeztünk ezen gondolatsorral újra a karitász küldetésünkhöz. Hiszen mi éppen arra vállalkoztunk, hogy testi erőnket és anyagi lehetőségeinket a szegények, rászorulók lelki és testi javainak növelésére fordítsuk, méghozzá szervezett formában és az Egyház nevében. Így a mi munkánk révén, amikor enyhülnek a testi, anyagi, egzisztenciális bajok, úgy növekszik a szeretet, közelebb kerül az igazság győzelme, kiegyenlítődnek a különbségek ember és ember között.

Szent Pál így tanít minket: „Hiszen ismeritek Urunk, Jézus Krisztus jótékonyságát. Noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok. Nem azért kell gyűjteni, hogy mások megszabaduljanak a szükségtől, ti meg bajba jussatok, hanem az egyenlőségért. Most az ő szükségüket a ti bőségetek enyhíti, hogy majd az ő bőségük nektek szolgáljon szükségetekben segítségül, s így a javak kiegyenlítődjenek.” (2 Kor 8,8-15)

A karitász szolgálatával úgy enyhülnek a különbségek, hogy lelki javak nem csökkennek bennünk, sőt, inkább növekednek. A lelki javak aktiválják az anyagi javakat a jóra. A látható világ véges és elmúló, de a nem látható végtelen és örök. Ezért ne fukarkodjunk se mi, se mások soha a lelki javainkkal, lelkünk indításaival a jóra, az erőnkkel, tehetségünkkel, melyeket éppen azért kaptunk Istentől, hogy szolgáljunk vele másokért. Az igazi karizma: Istentől kapott képesség, erő a jóra, a másokért, másoknak való szolgálatra, hogy a mi tetteinkkel, szavainkkal, imáinkkal mindenki közelebb kerüljön Istenhez, a Szeretethez, az Üdvösséghez.

Hirdetések:

· A következő karitász műsorunk a Mária Rádióban július 7-én szerdán 10.50 órakor kezdődik.

· Korábbi műsoraink itt hallgathatók meg: https://www.mariaradio.hu/musor/4814/Tevekeny_Szeretet

· Felhívom mindenki figyelmét, hogy a facebook- és weboldalunkon folyamatosan frissülnek a híreink. www.karitaszkp.hu , Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központ | Facebook

· A Szent Erzsébet Karitász Központ kérésére főtisztelendő Feldhoffer Antal plébános atya minden első hétfőn 15.30-kor karitász szentmisét mutat be a 1035 Budapest, III. ker. Kórház u. 37. szám alatti Szent József templomban. Miseszándék: élő és elhunyt karitászosokért. A következő alkalom július 5-én lesz.

· Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Érseki Hivatala felhívása alapján készüljünk, hogy együtt ünnepeljünk a Szent István bazilikánál augusztus 20-án Szent István király ünnepi szentmisén és a Szent Jobb körmeneten! Tegyük szabaddá magunkat erre a napra, ha lehet! A Szent Erzsébet Karitász Központból hamarosan kiküldjük az erre vonatkozó felhívást és meghívót karitászosainknak a régióvezetőkön keresztül.

· Az Egypercesek kiküldésében nyári szünetet tartok, a legközelebb Nagyboldogasszony ünnepe körül jelentkezek ismét. Addig is áldott, szép, imádságos szolgálatot, nyarat és pihenést kívánok Mindnyájuknak!

Csorba Gábor

állandó diakónus, karitász igazgató

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szent Erzsébet Karitász Központ

Iroda: 1035 Budapest, Kórház utca 37.

Telefon: +36-1-351-1977

Mobil: +36-30-592-1483

E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu

Honlap: www.karitaszkp.hu

2021. június 20., vasárnap

126. Krisztus szeretete sürget

„Krisztus szeretete sürget minket…ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.” (2 Kor 5,14-17)

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

Aki megismerte az Urat, az minden bizonnyal meg is szerette. Megismerni és megszeretni egy folyamat részei. Eleje a megismerés és a vége a végtelen, a Szeretet. Gondoljunk csak vissza életünk korábbi szakaszaira, hogyan fejlődött ki a hitünk! Hogyan kezdtük keresni, megismerni az Igazságot, hogyan vágytunk arra, hogy életünk célját, értelmét megtaláljuk? Az igazgyöngyöt, a kincset, ami mindennél értékesebb.

Mindannyiunknak meg van a maga életútja, ami végülis az egyetlen Út, ami az Igazsághoz és az Élethez vezet. Olykor ez az út girbe-gurba, elesünk, visszaesünk, de újra felkelünk és tovább megyünk, eltévedünk, visszafordulunk, ellenkadunk, de újra erőre kapunk… Tekintsünk vissza néha-néha, hogy honnan indultunk, hol vagyunk és ellenőrizzük, hogy biztos-e, hogy jófelé megyünk! Adjunk hálát Istennek, hogy Önmagához vezet!

Mennél közelebb a cél, annál nagyobb lesz a lelkesedésünk, annál inkább sürget minket a vágy, hogy beteljesedjék bennünk mindaz, amit az Isten megkezdett bennünk. Mert bizony Ő indította fel bennünk a jóra, a szépre, a szeretetre való vágyat és Ő a szívünk motorja. Ő az, aki Lelket önt belénk, ha feladnánk a küzdelmet a szeretet győzelméért.

Krisztus szeretete azonban úgy sürget minket, hogy közben okosságra, bölcsességre, türelemre, mértékletességre is int. A sürgetés nem azt jelenti, hogy mindent most azonnal akarok, hogy meglegyen, hanem azt, hogy miközben lelkesen keresem az igazságot és dolgozok érte, engedelmes legyek és maradjak. Nem az én igazságom a lényeg (mert az torz és nem is igaz), nem az a lényeg, hogy nekem van, vagy nekem legyen igazam, hanem az, hogy az egyetlen Igazság érvényre jusson! Méghozzá általam is úgy, hogy meg tudjam különböztetni az én saját akaratomat az Isten akaratától, és hagyjam, hogy ne az én akaratom legyen meg, hanem az Övé.

Nehéz és emberileg lehetetlen feladat ez, kell a Szentlélek segítsége hozzá, hogy tisztán lássunk és jól döntsünk. Maga az Úr a példa számunkra, aki „azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.” Azért halt meg, hogy mi éljünk, örökké boldogságban és arra tanított szavám és példáján keresztül, hogy csak akkor lesz élet, öröm, boldogság bennünk, ha le tudunk mondani önmagunkról másokért. Ha nem mi leszünk a legfontosabbak saját magunknak, hanem azok, akikkel kapcsolatba kerülünk. Így működik a házasság, az egyház, a karitász és minden olyan emberi közösség, ami megmarad, ami nem esik szét, ha a szolgáló szeretet, az alázat és az engedelmesség jellemzi.

Megismerni a hozzánk fordulókat, a rászorulókat, a szegényeket, azt jelenti, hogy meg akarjuk szeretni őket. Minden életút más, minden személy más tulajdonságokkal rendelkezik, de mindenkinek egy a célja: boldognak lenni mindörökké! Ez akkor is így van, ha ezt valaki nem ismeri fel. A karitász szolgálatunk legfőbb célja az, hogy rávezessük testvéreineket, felebarátainkat, Isten gyermekeit, hogy ismerjék meg az Igazságot, Jézust és akarjanak vele közösségben lenni, vele együtt járni az igazság útján és vele együtt célba érni! A győzelem, a munkánk sikere pedig abban áll, ha bármilyen kis mértékben is, de közreműködünk Isten megismerésének és megszeretésének folyamatában. Csodálatos és nemes cél ez és Krisztus szeretete sürget minket ennek a feladatnak az jóvégre viteléléhez.