152. Merítsünk erőt a tiszta forrásból!

 

A fehér ruhába öltözött Úrnő ujjával a forrásra mutatott. Amikor pedig arra a helyre mentem, ott csak sárral kevert kis vizet találtam. Kezemmel semmit nem tudtam meríteni belőle, azért kaparni kezdtem, és végre kevés vizet bírtam meríteni a markommal. Háromszor kimertem, és a negyedik alkalommal már inni is tudtam belőle. Ezután megszűnt a látomás, és én hazamentem. (Soubirous Szent Mária Bernadett szűz leveléből)

 Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

Február 11. a Lourdes-i Boldogságos Szűz Mária emléknapja, a betegek világnapja. 1858. február 11. és július 16. között a franciaországi Lourdesban, a massabielle-i barlangnál a Szeplőtelen Szűz 18 alkalommal jelent meg Soubirous Bernadettnek. Ezt a szegényes, egyszerű körülmények között élő leányt használta fel a Szent Szűz arra, hogy a bűnösöket megtérésre szólítsa fel, és az egyházban új lendületet adjon az imádságnak, a keresztény szeretetnek, a betegek és a szegények szolgálatának. A Szűzanya kápolnát kért általa.

Lourdes az ikonikus templomával, mára a világ egyik leglátogatottabb zárándokhelye lett, sok tízezer gyógyulás történt az elmúlt 164 év során, ezek közül több, mint 7500 olyan eset volt, ami orvosilag megmagyarázhatatlan. És még sokkal több olyan gyógyulás történt és történik folyamatosan, ami nem a testi, a látható orvosi gyógyulás-kategóriába tartozik, hanem a lelki gyógyulás körébe. „A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit” – mondja az Úr (Jn 6,63). A lélek örök, a testi halálunk után is megmarad, a test pedig porrá lesz, de a feltámadásban romolhatatlan állapotban visszakapjuk Isten Lelke által. A testi betegség tehát csak időleges, a lelki azonban veszélyesebb, mert sorsdöntő, ugyanis az üdvösségünk a tét.

Isten titkai ugyan megfejthetetlenek, de azért megállapítható az összefüggés a forrás, a víz, az emberi munka, az erős szándék, törekvés, a hit és a tisztulás, gyógyulás, a szó szoros értelemben vett EGÉSZség között, ami nem csak a testi, hanem testi és lelki együttes egészséget, a teljességet jelenti. A 14 éves leányka az Úrnő szavára háromszor is nekilátott, kaparta a földet, amíg tiszta vizet talált. Hallgatott az Úrnő parancsára, fáradozott, először csak sarat talált, de tovább munkálkodott, majd a harmadik próbálkozása után beteljesítette a parancsot és beteljesült az ígéret, ivott a tiszta forrásvízből.

Későbbi sugallat hatására, ami egy szomszéd faluban élő asszonynak szólt – „Fuss a barlanghoz és meggyógyulsz” – még abban az évben, február 28-án megtörtént az első csodás gyógyulás. Ahogy az emberi élethez hozzá tartozik az áteredő és az egyéni bűnnel való megterheltség, a betegség, a szenvedés, a munka, a küzdelem, úgyanúgy a remény, a gyógyulás is. Hány és hány embert gyógyított meg az Úr Jézus maga és apostolai, tanítványai és azóta sok-sok hívő ember?! A gyógyulásokhoz hozzátartozott a beteg ember saját hite, bizalma, reménye és az ebből fakadó munkája, saját küzdelme, erőfeszítése. Évente 5 millió ember zarándokol Lourdesba és senki sem tér vissza üres szívvel. Valami mindenkivel történik ott, más ember lesz, akár meggyógyul fizikailag, orvosilag, akár nem.

Nekünk karitászosoknak is van küldetésünk a betegekhez. Ápolásban, segítésben, bevásárlásban, ügyintézésben, rendrakásban, beszélgetésben, sok-sok feladatunk van. Ez a küldetés ugyanúgy a lelki betegségben szenvedőkhöz is szól. A magányban, a kilátástalanságban, a depresszióban, sőt akár pszichés betegségben szenvedők számára is van lehetőség a gyógyulásra. Minden megoldás iránya és módja, maga az Úr. Ahhoz, hogy valaki a  karitász tagja legyen, nem kell egészségügyi szakembernek lennie (bár sokan vannak, ilyenek köztünk), többségében nem vagyunk orvosok, de van kapcsolatunk, ismeretségünk, van pl. egy Szenvedélybeteg-segítő Lelki Központunk.

Az EGÉSZség nem csak a testre vonatkozik, hiszen az csak a fele az embernek, ráadásul az a fele, ami amúgyis elhal, éppen ezért a lélek egészsége fontosabb, mindennél fontosabb. Főleg a lelki gyógyításban van nekünk lehetőségünk, főleg ez a mi terepünk, mert szeretetből fakadó segítőkészségünkkel, kedvességünkkel, odafigyelő szolidaritásunkkal, mosolyunkkal, simogató kezünkkel, együtt imádkozásunkkal örömet, boldogságot élesztünk, ami a lélek gyógyulásához hatékonyan hozzájárul, mert abból a beteg, az idős, a magányos, a szenvedő ember számára belső erőket aktivál, hitet, remény ad, amiből az a szeretet származik, ami az Istentől való, Aki maga a gyógyulás, a boldogság és az üdvösség.

Ahogy Bernadett imádkozta a rózsafüzért az Úrnő előtt, ahogy a medjugorjei látnokok imádkozzák a rózsafűzért a Béke királynéjával együtt, ugyanígy mi is imádkozzuk a betegekkel őértük!

 

Hirdetések:

·         A következő karitász műsorunk a Mária Rádióban február 16-án szerdán 10.50 órakor kezdődik.

·         Korábbi műsoraink itt hallgathatók meg: http://karitaszkp.hu/?page_id=1532

·         Felhívom mindenki figyelmét, hogy a facebook- és weboldalunkon folyamatosan frissülnek a híreink. www.karitaszkp.hu , Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központ | Facebook

 

Csorba Gábor

állandó diakónus, karitász igazgató

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szent Erzsébet Karitász Központ

Iroda: 1035 Budapest, Kórház utca 37.

Telefon: +36-1-351-1977

Mobil: +36-30-592-1483

E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu

Honlap: www.karitaszkp.hu

147. Legyen az örök Nap bennünk a király!

 

„Szép kelet, szép nap, nincs benned homály, / mert az örök Nap benned a király. / Új esztendőben, új szívekkel, dicsérjük Jézust énekekkel!” (Újévi népének)

 

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

Jézus az örök Nap, a felkelő Nap, akinek megtestesülése, születése belehasít az éjszakába. Nem csak a téli sötétségbe, hanem lelkünk sötétségbe is, a tévelygő, az igazságot nem, vagy csak homályosan látó, felfogó ember lelki sötétségébe is.

Éppen azért ünnepeljük a karácsonyt a legsötétebb napokban, hogy még fizikailag is át tudjuk élni, hogy a szeretet, a fény, az öröm, a boldogság legyőzi a sötétséget, a bűnt. Életünk és boldogságunk éppen azon múlik, hogy Isten erejével, a hit erejével le tudjuk-e győzni magunkban a kísértőt, és szabad akaratunkat, vágyunkat valóban oda tudjuk-e fordítani az Istenhez, aki maga a Szeretet és aki éppen miértünk szállott le a Mennyből, testesült meg, született meg, áldozta fel önmagát.

A karácsonyi ünnepkör lezárása pedig a vízkereszt hármas ünnepe, a napkeleti bölcsek hódolata, amiben mi is benne vagyünk a világ minden égtájáról és minden időben, az Úr megkeresztelkedése, valamint első csodatette Kánában. A mi ajándékunk legyen a hitünk aranya, ezzel a bizalommal biztosítsuk a Jó Istennel való egységet! Az Istentisztelet tömjénje mind a liturgiában, mind a hétköznapi életben a jótetteink, az áldozathozatalunk mirhája pedig az, ami igazolja a hitünk igazát azzal, hogy képesek vagyunk magunkat felülmúlni Istenért, a Szeretetért!

A hit-remény-szeretet révén tudunk már itt a földön Istennel közösségben lenni. Urunk megkeresztelkedése példa számunkra, de még inkább annak a kifejezése, hogy az Istennel való közösség, az örök boldogság, az üdvösség Isten ingyenes ajándéka, amit az Ő saját elhatározása alapján számunkra feltételként támaszt. Nagy titok ez, amit emberi értelemmel nem tudunk felfogni, de ha hiszünk, ha bízunk benne, követjők Őt és példáját, akkor majd megértjük, mert minden, ami velünk történik, igazolja Isten igazságát és bölcsességét. A hívő ember számára biztos sziklaalap a hite és ha ennek fényében nézi saját és környezete történéseit, akkor nem csak a gondviselés útját fedezi fel, hanem feltárulkozik számára Isten bölcsessége, igazsága. A gyermekek is úgy nőnek fel, hogy bíznak szüleikben, hisznek nekik, követik, utánozzák őket és csak később értik meg az összefüggéseket és kapnak választ a miértekre.

Így vagyunk mi is a hitünk fejlődésével. Ha bízunk, hiszünk és ennek megfelelően élünk, akkor egyre biztosabban tudunk Isten felé haladni és egyre biztosabban tudunk mások segítségére, javára lenni. Éppen ez a karitász munkánk alapja is. Mi a krisztusi sziklán állva, az egyház nevében és kötelékében közeledünk testvéreink, felebarátaink felé, így segítünk nekik. Ha Isten törvénye él a szívünkben, akkor nem tétováznak a lépteink. (vö. Zsolt 37,31)

Az első tehát az, hogy mi a hitünk, a mi szívünk, lelkiismeretünk legyen rendben, mert csak így tudunk szabadon, okosan, bölcsen segíteni, másokat is a jóra vezetni. Ehhez szükségünk van a megszentelő kegyelemre, Isten kegyelmére. Ezt a kegyelmet éppen a keresztségben kaptuk meg, ez szükséges az üdvösségünkhöz. Mivel az ember gyarló, bűnre hajló, bizony sokszor elveszítjük a megszentelő kegyelmet. Milyen jó az Isten, hogy segítő kegyelmet is ad számunkra, ami egyrészt segít megőrizni azt, hogy megmaradjunk a megszentelő kegyelem állapotában, másrészt – ha elveszítjük a halálos bűnünk miatt, vagy meggyengül a bocsánatos bűnünk miatt – visszasegít minket akaratunkat ösztökélve a kegyelmi állapotba.

A kegyelem a lelkünk számára olyan, mint a légzés a testünk számára. „Nélkülem, semmit se tehettek” (Jn 15,5) – mondja az Úr. Ne is akarjunk nélküle semmit se tenni, de vele mindent, ami jó, ami magukat és másokat a legfőbb boldogságra vezeti. Ha Krisztus lelke él bennünk, akkor mi is képesek leszünk Isten jó munkatársai lenni, megdicsőíteni életünkkel és akár csodákat is tenni a lelkek javára, ahogy az Úr is csodákat tett ott, ahol hittek benne, pl. a Kánai mennyegzőn, az első csodatétele alkalmával. Éljünk úgy ebben az évben, hogy nekünk is modhassa a mennyei Atya, hogy te vagy az én szeretett gyermekem, benned telik kedvem. (vö. Mt 3,17)

 

Hirdetések:

·         A következő karitász műsorunk a Mária Rádióban január 19-én szerdán 10.50 órakor kezdődik.

·         Korábbi műsoraink itt hallgathatók meg: https://www.mariaradio.hu/musor/4814/Tevekeny_Szeretet

·         Felhívom mindenki figyelmét, hogy a facebook- és weboldalunkon folyamatosan frissülnek a híreink. www.karitaszkp.hu , Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központ | Facebook

·         A Szent Erzsébet Karitász Központ kérésére főtisztelendő Feldhoffer Antal plébános atya minden első hétfőn 15.30-kor karitász szentmisét mutat be a 1035 Budapest, III. ker. Kórház u. 37. szám alatti Szent József templomban. Miseszándék: élő és elhunyt karitászosokért. A következő alkalom január 10-én lesz (kivételesen a második hétfőn).

 

Csorba Gábor

állandó diakónus, karitász igazgató

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szent Erzsébet Karitász Központ

Iroda: 1035 Budapest, Kórház utca 37.

Telefon: +36-1-351-1977

Mobil: +36-30-592-1483

E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu

Honlap: www.karitaszkp.hu

141. Segítsünk felismerni Istent!

 

„Akik méltók rá, hogy eljussanak a halálból való feltámadásra, nem halnak meg többé: Az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert feltámadtak. Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él (vö. Lk 20,35. 36. 38.)

 

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

Karitász munkánk látható elemei, az élelmiszercsomagok, ruhák,  bútorok, tüzelő, pelenka, gyógyszer stb., nagyban segíti azokat, akik hozzánk fordulnak, akik ezekben a szükségekben szenvednek, akiknek nehézségeik vannak. Segítség, de nem önmagukban és pláne nem kizárólagosan. Nélkülözhetetlenek ugyan, de ez még nem minden.

A boldogság, az öröm ugyanis nem fogható fel érzékszerveinkkel, viszont az érzékszerveink segítenek abban, hogy a fel nem fogható, nem látható valóságot is megtapasztaljuk, megismerjük. Szent Pál éppen erre figyelmeztet:  „Ne a látható dolgokra figyeljünk, hanem a láthatatlanokra! Mert a látható ideigvaló, a láthatatlan pedig örökkévaló.” (2 Kor 4,18)

Mennyivel több tehát az, ami nem látható, nem érzékelhető testi érzékeinkkel, mint amit látunk, hallunk, meg tudunk tapintani? Pont annyival több, mint amennyi a távolság föld és ég között, éppen annyi a különbség, mint a mi gondolataink és Isten gondolatai között, a véges és a végtelen között. És éppen ebben nyilvánul meg a karitász többlete, a keresztény többlet. Mi tudjuk, hogy ez a világ elmúlik, és mégis, sőt éppen ezért sietünk ebben a földi, látható világban tanúságot tenni a láthatatlanról, arról, ami örök, az Istenről, a Szeretetről.

Ez az a Szentlélektől kapott, kifogyhatatlan tűz, ami a saját személyes gyengeségünk, gyarlóságunk, bűneink, födhözragadtságunk ellenére is alkalmassá tesz minket arra, hogy másoknak is érzékelhetővé tegyük azt, hogy milyen csodálatos jövőképünk, reményünk van Krisztusban.

Merthogy Krisztus a mi reményünk és senki más. Ő az, aki maga a végtelen szeretet, akihez mi is tartozunk, akinek a szeretete sürget minket, hogy használjuk ki ezt a rövid földi létet arra, hogy másoknak is, a világnak is megmutassuk az egyetlen ésszerű és minden ember szívének vágyában ott rejlő életcélt, életmegoldást. A látható segélycsomagokkal, a személyes szolgálatunkkal, az odaforduló segítségnyújtásunkkal, a másokért való áldozathozatallal pontosan azt tesszük, amire meghívott minket az Isten. Arra hívott meg ugyanis, hogy úgy szeressük egymást, ahogy Ő szeret minket (vö. Jn 13,34). Arra hívott, hogy készek legyünk fáradozni, áldozatot hozni másokért, szolgálni a boldogságukat és ezáltal üdvösségüket.

Ez nem csak egy feladat, hanem küldetés. Küldetés Jézustól az Egyház nevében. Van-e ennél szebb hivatás? Ez a küldetés, hivatás nem csak a karitászosokra vonatkozik, hanem minden keresztény emberre, papokra, szerzetesekre, laikus hívekre. Mi a karitászban az Egyház közösségében hitelesítjük a papság lelkipásztori munkáját, bemutatjuk az Egyház tanítását, igazoljuk a világ felé azoknak, akik nem ismerik, nem értik, nem akarják Jézust.

A karitászszolgálatunk láthatóvá teszi a láthatatlan, felfoghatóvá teszi a felfoghatatlant, mert a mi kezünk Jézus kinyújtott karja az emberek felé. Ő pakolja le és viszi be a tüzifát a hideg lakásba, az Úr a mi lábunkkal hordja a csomagokat, a mi kezünnkel adja át a pelenkát a rászoruló családoknak, a mi mosolyunkkal vigasztal, a mi ölelő karunkkal ölel és szorít magához, velünk imádkozik a betegek mellett. Ezeket látva van-e olyan ember, aki ne gondolkodna el Isten létéről és szeretetéről? Van-e olyan jégszív, ami nem lágyul meg? Van-e olyan bűnös lélek, aki ne akarna számot vetni eddigi életéről és odafordulni Istenhez?

Kedves Testvérek! Nincsen ilyen ember, csak legyünk türelemmel, ahogy az Isten is türelmes hozzánk. Minden elültetett mag ki tud kelni, ha jó földbe hullik. Minden ember szíve alapvetően jó föld, hiszen minden ember Isten képmása, Isten gyermeke. Minden szeretetből, önzetlenül végzett munkánknak meg lesz a jó gyümölcse. Nem biztos, hogy itt a földön érzékeljük, de odaát majd meg fogjuk tudni.

Csak bízzunk, csak tartsunk ki, csak akarjuk a lelkeket megmenteni! Vigyük végig mindazt a jót, amivel maga az Úr bízott meg  minket az Egyházán keresztül! Ő is elment értünk a végsőkig és így győzedelmeskedett. Ezzel a belső erővel, küldetéstudattal és lelkesedéssel vágjunk bele a jövő heti Szent Erzsébet napi szolgálatokban, az áruházi gyűjtésekbe, karitász munkánkba!

 

Hirdetések:

·         A következő karitász műsorunk a Mária Rádióban november 24-én szerdán 10.50 órakor kezdődik.

·         Korábbi műsoraink itt hallgathatók meg: https://www.mariaradio.hu/musor/4814/Tevekeny_Szeretet

·         Felhívom mindenki figyelmét, hogy a facebook- és weboldalunkon folyamatosan frissülnek a híreink. www.karitaszkp.hu , Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központ | Facebook

 

Csorba Gábor

állandó diakónus, karitász igazgató

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szent Erzsébet Karitász Központ

Iroda: 1035 Budapest, Kórház utca 37.

Telefon: +36-1-351-1977

Mobil: +36-30-592-1483

E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu

Honlap: www.karitaszkp.hu