2019. február 22., péntek

17. A betegség misztériuma


„Bízzátok rá minden aggodalmatokat, mert gondja van rátok!” (1 Pét 5,7)

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!
A betegség misztériuma olyan lényeges, annyira „húsbavágó”, mindnyájunkat érintő tapasztalat, hogy megér még egy kis kiegészítést, tovább gondolkodást. Ha gondjaink, nehézségeink vannak, akkor a jó megoldás irányába való első lépés az, hogy elkezdünk objektíven rátekinteni a problémára.
Ilyenkor, akár tudatosan is törekedjük arra, hogy nézzük a helyzetünket kívülről, sőt felülről (az örök élet horizontjáról), pusztán a tényeket sorba állítva, lehetőleg minél kevesebb érzelemmel! Persze az érzelem szintén emberségünk alapjához tartozik, de az szubjektív, ezért amikor a makacs tényekkel állunk szemben, akkor hasznosabb, ha egy kis időre hátrébb soroljuk érzelmeinket.
A helyzet az, hogy a betegség, a fájdalom, a szenvedés, a halál mind-mind misztérium, azaz olyan titkok, melyek meghaladják a pusztán emberi képességeket, azaz természetfeletti vonatkozásúak. A misztériumok, Isten titkai, melyekről tudjuk, hogy kifürkészhetetlenek. Ahol pedig az emberi képességeink véget érnek, ott csak a hit ad megoldást. A hitünk pedig Krisztusra irányul, tehát benne, csak Őbenne van a megoldás.
Magam is mélyen megrendülök, amikor betegekkel, szenvedőkkel találkozom és készülök lélekben magam is erre az állapotra. A miértre nincsen ember számára érthető válasz. Abban viszont biztos vagyok, hogy az Isten szeretőknek minden a javára válik (vö. Rom 8,28), és abban is, hogy mindent meg fogunk érteni a Mennyországban.
Jézus a világ megváltója, de nem magyarázata Isten titkainak. Nem mondott el mindent az apostolainak sem. Azt mondta nekik: Még sok mondanivalóm volna számotokra, de most még nem tudjátok elviselni. Amikor pedig eljön az igazság Lelke, ő elvezet majd titeket a teljes igazságra, mert nem magától fog szólni, hanem azt fogja mondani, amit hall, és az eljövendő dolgokat hirdeti nektek. (Jn 16, 12-13) Mi emberek nem vagyunk elég erősek. A Szentlélek az Aki, minket meg tud erősíteni és meg is erősíti azokat, akik Istenben bíznak.
Mi Isten gyermekei vagyunk, ezért fogadjuk gyermeki bizalommal azt, ami ér minket és éri szeretteinket! Ezeket emberileg nem tudjuk feldolgozni, csak Krisztus a megoldás, Krisztusban van a megoldás. És ahogy csak Krisztusban van remény, irgalom, jövő, úgy csak nekünk, Őbenne bízóknak, hívőknek van, marad ereje a legnagyobb nehézségeket is elviselni. Elviselni az elviselhetetlent csak úgy lehet, hogy Őrá bízzuk magunkat és szeretteinket. Így ír nekünk Péter apostol: Bízzátok rá minden aggodalmatokat, mert gondja van rátok (1 Pét 5,7).
Tehát magyarázat itt a földön nincs, de hit és bizalom éppen ezért és ennek ellenére szükséges. Sőt ebben mutatkozik meg Istene ereje, az Úr ezt monda Szent Pálnak: „Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyengeségben mutatkozik meg a maga teljességében.”
A hitben, imádságban és a szeretetben egységben vagyunk. Én magam is és az Egyház is imádkozunk betegekért és minden szenvedőért. Hiszen minden családban vannak tragédiák, bajok, betegségek. A szenvedések mértékét sem lehet összehasonlítani egymással, de azt az egyet lehet tudni, hogy Krisztus Urunk ártatlanul és önként vállalt szenvedésénél senki sem szenvedett többet, nagyobbat. Az Ő szenvedése és áldozata a mi üdvösségünk ára, váltsága volt. A mi szenvedéseink sem értelmetlenek, hanem üdvösségszerző váltók a magunk és mások (pl. szeretteink, de akár ellenségeink) üdvösségéért, a világ életéért. Szeretettel együtt érezve és imádsággal gondoljunk minden betegre, szenvedőre és családtagjaira!
A hittel vállalt szenvedés egyik példája egy szent életű édesanyától a mai Magyar Kurírban: http://www.magyarkurir.hu/hirek/elhunyt-szent-eletu-edesanya-aki-daganatos-betegsege-ellenere-elutasitotta-az-abortuszt

Csorba Gábor
állandó diakónus, igazgató
Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Szent Erzsébet Karitász Központ
Székhely: 1067 Budapest, Hunyadi tér 3. félemelet 1.
Telefon: +36-1-351-1977
Mobil: +36-30-592-1483

2019. február 13., szerda

16. Kinevezlek betegnek...


„Aki nékem szolgál, engem kövessen és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám.” (Jn 12,26a)

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!
A betegek világnapja a Lourdes-i Boldogságos Szűz Mária emléknapja, február 13. A Jó Isten gondviselő szeretetébe misztikus módon van belekalkulálva a betegség, a fájdalom, a szenvedés és a halál is. Karitászosokként külön küldetésünk van a betegekhez, a szenvedőkhöz. Ez a küldetésünk úgy is megmutatkozhat, hogy amikor mi magunk vagyunk, leszünk betegek, akkor példát is adhatunk másoknak a beteg állapotunknak hittel és szeretettel való fogadására. Példák lehetünk a szenvedések türelemmel való elviselésében, ami már önmagában misszió és evangelizáció. Sőt, szenvedésünk felajánlása másokért, mások megtérésért, a tisztítótűzben szenvedőkért, vezeklés- és engesztelésképpen, óriási távlatokat, lehetőségeket nyit a hívő ember számára.

2019. február 12., kedd

15. Egységben az erő


„Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van!” (1 Jn 4,7)

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!
Lényegesnek tartom magamnak is hangsúlyozni, hogy a szeretet tudatos döntés amellett, hogy embertársaink legfőbb javát, az üdvösségüket szolgáljuk. A szeretet ugyanis maga Isten, aki éppen azért küldte Fiát hozzánk, hogy éppen Istenről, a Szeretetről tegyen tanúságot és segítsen minket példájával, de legfőképp áldozathozatalával a mennyország felé, az üdvösség felé.

14. Szeretetláng ünnepén (Gyertyaszentelő Boldogasszony)


Tüzet tűzzel fogunk oltani: a gyűlölet tüzét a szeretet tüzével. A Sátán gyűlöletének tüze oly magasra csap, hogy azt hiszi, győzelme biztos már, de Szeretetlángom megvakítja a Sátánt.” (Szeretetláng lelki napló – 1964.12.06.)

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!
Negyven nap telt e karácsony óta, ma ünnepeljük Urunk bemutatását. Jézust ezen a napon mutatták be a jeruzsálemi templomban és ajánlották a mennyei Atyának, mint elsőszülöttet. Ezen a napon, ahogy Szent Szofróniusz ókori püspök írta: Égő gyertyákat is viszünk ilyenkor azért, hogy ezzel is jelezzük a hozzánk közelítő Isten világosságát; ő világosít meg mindent, és miután elűzi a vétkek sötétségét, rögtön előcsillan az örök világosság gazdag bősége. Égő gyertyákat viszünk továbbá azért is, hogy még jobban kihangsúlyozzuk a léleknek azt a tündöklő tisztaságát, amellyel Krisztus elé kell sietnünk. Miként ugyanis az Istenanya sértetlen szűzi méhében hordozta az igazi Világosságot, és segítségére volt a sötétségben botorkálóknak, ugyanúgy mi is, akiket megvilágosított az ő világossága, és akik kezünkben hordozzuk a mindenki más számára is látható fényt, sietve menjünk az elé, aki maga az igazi Világosság.

160. Életünk legyen hálaadás!

  „ Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert irgalmassága örökkévaló.” (1Krón 16,34)   Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az ...