„Ember emlékezz,
hogy por vagy és porrá leszel!”
Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az
Úrban!
Vajon jó hír-e számunkra a hamuval való meghintéskor
elhangzó figyelmeztetés? „Ember emlékezz, hogy por vagy és porrá leszel!” – Ezzel
a ténnyel való szembesülés lehet ijesztő, ha csak a test szerint gondolkodunk,
de ha a lélek szerint, akkor örömhír. Az Egyház hamvazószerdán még ezt a másik
intelmet is szokta mondani a meghintéskor Keresztelő Szent János szavait
ismételve: „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban!” Mk1,14.
Ezen utóbbi meg is jelöli az irányt a cél felé, hogy
mit kell tennünk ahhoz, hogy ne a test szerint, hanem a lélek szerint éljünk. A
test múlandó, földi, a lélek viszont örök, mennyei. A megtérés a kulcs, a
megoldáshoz eljutni, az Úr Krisztushoz. Ő maga a megoldás, Ő a cél, Ő az élet,
méghozzá az örök és boldog élet. És mindenki, aki Őbenne él, Őhozzá tartozik,
részese lesz ennek az éltes életnek.
Az Egyház éppen erre figyelmeztet a mai liturgiában,
hogy a megtérés mindnyájunknak szükséges. Megtérés nélkül tényleg csak por és
hamu vagyunk, megtérés nélkül az életünk értelmetlen, céltalan. Márpedig, ha
nincs végső célunk, akkor a mai napunknak sincs célja és értelme. Bizony sokan
léteznek így körülöttünk, ami sok esetben alig nevezhető életnek. Hozzájuk is küldetésünk
van.
Arra is tanít az Egyház, hogy megtérni nem csak
egyszer kell, hanem a megtérés egy folyamat, egészen a halálunkig tart. Hol
előre megyünk, hol visszacsúszunk, mert gyengék, megosztottak vagyunk. Ez a
megosztottság azonban még javunkra is válik, mert mindig új életet kezdhetünk
Krisztusban. A keresztény ember nem bűntelen, viszont a legjellemzőbb vonása
éppen az, hogy fel tud állni, ha elesik, meg tud újulni, tud újra kezdeni, tud
bocsánatot kérni és éppen ezért meg is tud bocsátani. Éppen ezzel kapcsolódik a
leginkább az Atyához: „bocsásd meg bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk az
ellenünk vétkezőknek”.
Újra itt a szentidő a megújulásra Krisztusban, a
megtérésre, visszatérésre (mint a tékozló fiú). Segítenek minket ebben is az
Egyház kincsei, a szentségek. Végezzük el a szentgyónásunkat, hagyjunk több
időt az imádságra! Ezek a lelki üzemanyagaink, amikkel a szeretetszolgálatunk
motorja üzemel.
A karitászosok két jellemzője, az ima és a tevékeny
szeretet. Most legyünk még buzgóbbak mindkettőben! Az ima által egészen szoros,
titokzatos kapcsolatba kerülünk az Úrral és az Ő Szentlelke megerősít abban,
hogy jól tudjunk szeretni. Jól szeretni pedig nem jelent mást, mint az
embertársaink legfőbb javát, az üdvösségüket szolgálni, előmozdítani. A tevékeny
szeretet útján segítjük testvéreinket, felebarátainkat a megtérésre, hogy ők is
lássák és magukénak tudják a végső emberi célt, ezáltal legyen értelme minden
napjuknak.
Nagy küzdelem számunkra, hogy az rászoruló
embertársaink önbecsülését, az öngondoskodásra való motivációjukat elősegítsük.
Sokszor ez szélmalomharcnak tűnik, de nem az. Minden tettünknek megvan a
következménye, így a jótetteinknek is. A mi napunknak is azáltal lesz értelme,
hogy másoknak segítünk és imádkozunk értük. Hálás vagyok a Jó Istennek, hogy
veletek együtt, szeretetegységben szolgálhatom az Urat. Ezt a lelki örömöt
kívánom Mindnyájatoknak erre a nagyböjti időre is!
LEHET MÉG JELENTKEZNI A LELKIGYAKORLATRA A HELYI
KARITÁSZCSOPORT VEZETŐJÉNÉL.
Csorba Gábor
állandó diakónus, igazgató
Esztergom-Budapesti
Főegyházmegye
Szent Erzsébet Karitász
Központ
Székhely: 1067 Budapest,
Hunyadi tér 3. félemelet 1.
Telefon: +36-1-351-1977
Mobil: +36-30-592-1483
E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu
Honlap: www.karitaszkozpont.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése