134. Szent Gellért 975.

 

„Felmutat égbe Szent Gellért keresztje, / ahhoz, ki küldte hozzánk, ki az Eszme, /

Apostolod volt, boldog magyar nemzet, / áldjuk a szentet.” (Magyar Bálint / Tinódi Lantos Sebestyén – 1549)

 

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

A Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia templom oltárába közel 20 éve került Szent Gellért püspök ereklyéje. A sarokcsontja, melyet laposra lejárt Pannónia földjén az evangéliumért. A gondviselés hozta hazánkba. A szentföldre indult és nálunk találta meg a neki szánt szent földet. Az ígéret földje lett számára az ifjú Magyarország. És mindez azért történt, hogy Isten terve megvalósuljon benne és általa.

Apostola lett hazánknak, nélküle nem valósult volna meg Isten terve úgy, ahogy megvalósult. Gellért igenje István király meghívására, hasonlatos volt Szűz Mária igenjére (lásd a 128. egypercest). Nem csak egy igenről volt szó Gellért püspök életében, mint ahogy Mária életében sem. Folyamatos igenünkre számít az Isten tőlünk is. A folyamatos igenek az állapotbeli kötelességeinkre, és az ezen felüli önkéntes vállalásainkra értendők.

Igent mondani arra, hogy emberek, Isten gyermekei vagyunk, elfogadni azt, hogy van Urunk, gondviselő Atyánk, elhinni azt, hogy Ő a megoldás életünkre. Azzal a tudattal és akarattal élni, hogy minden embertársunknak közös az Atyja, és Krisztusban mi testvérek vagyunk. Ő az, aki minket az igazság és a szeretet útjára igazít és abban meg akar tartani. Isten nem hagy magunkra minket sem a döntésünkben, sem abban, hogy helyt álljunk, hogy hűségesek maradjunk a jó döntésünkhöz mindhalálig. Kegyelmét, szentségeit és irgalmát adja nekünk itt a földi életben és várja, hogy célba érjünk Őhozzá. Ontja kegyelmeit az egyházban, a szentségekben, vár minket a gyóntatószékben, a szentáldozásban, a testvéri közösségben. Vár, ahogy Szent Gellért püspöktől is várta azt, hogy hagyja magában beteljesíteni Isten tervét, mindazt, amit megkezdett őbenne.

Mindezek egyszerre szolgálták Isten dicsőségét, benne Magyarország boldogulását, benne az azóta eltelt 975 év alatti megmaradásunkat és személyesen Gellért üdvösségét. Szent Gellért nélkül nem lennénk úgy ma itt magyarok, ahogy most vagyunk. Nem élnénk így itt a Kárpát-medencében, a mi szent földünkön, Szent István, Boldog Gizella, Szent Imre, Szent László, Szent Margit, Árpád-házi Szent Erzsébet és a többi magyar szent nélkül sem. Ez a tény számunkra már önmagában is kötelezettséggel jár, mert az állapotbeli kötelezettségeink része jó magyarnak és jó katolikusnak lenni. Ez Isten terve mivelünk és mibennünk. Értünk és hazánkért, Mária országáért.

Nem kicsi ellenszélben várja tőlünk is az Úr, hogy tanúságot tegyünk Róla, az Igazságról, a Szeretetről. De nincs is más alternatívánk. Kik vagyunk mi, hogy ne folytatnánk eleink küzdelmét az életért, hazánkért, őseinkért? Ugyanazt várja tőlünk is Isten, mint Szent Gellérttől és a többi magyar szenttől. A keresztény ember élete nem öncélú, hanem küldetés, az üdvösségtörténet része. A folyamatos és teljes igenünket várja, amit életünkkel, tetteinkkel és szavainkkal igazolunk. Az, hogy mi fog történni velünk, azt nem tudjuk, de azt igen, hogy ha követjük az Urat minden pillanatban, akkor az egyetlen igaz és az életre vezető úton maradunk. Adjuk át magunkat Neki az Ő Szentlelke irányítása alatt – legyen meg az Ő akarata velünk és bennünk!

Tegyünk meg a családunkban, környezetünkben, a gondviselés adta helyen, azaz az állapotbeli kötelességünkben mindent, ami tőlünk telik és ugyanígy önkéntes vállalásunkban, a karitász munkánk során is. Sosem félszívvel, hanem teljes önátadással. Az Úr is teljesen kiüresítette önmagát, ahogy Szent Gellért is. Nem kereste, de vállalta még a vértanúságot is Jézusért, az Egyházért, az Igazságért.

Az Úr azt kéri tőlünk is, hogy teljesen szabad akarattal válaszoljunk folyamatosan igennel az Ő hívására és így ránk illjen az evangélium szava: „Aki nékem szolgál, engem kövessen, / és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám.” (Jn 12,26) Istent szolgálni a legnagyobb megtiszteltetés, a legnagyobb kihívás, a legnagyobb öröm és az egyetlen út a boldogsághoz és az üdvösséghez.

 

Hirdetések:

·         Szeptember 25. szombatra Karitász Lelkinapot szervezünk a Budapest-Rákospalota-MÁV-telepi Jézus Szíve plébániatemplomba. Neruda Károlya atya lát minket vendégül, aki a főegyházmegyénkben az értelmileg fogyatékosok referense, a Reménykör képviselője. A programot és a jelentkezési lapot a napokban kiküldtük a plébániákra a régióvezetőkön keresztül. Hétfőig lehet jelentkezni.

·         A következő karitász műsorunk a Mária Rádióban szeptember 29-én szerdán 10.50 órakor kezdődik.

·         Korábbi műsoraink itt hallgathatók meg: https://www.mariaradio.hu/musor/4814/Tevekeny_Szeretet

·         Felhívom mindenki figyelmét, hogy a facebook- és weboldalunkon folyamatosan frissülnek a híreink. www.karitaszkp.hu , Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központ | Facebook

·         A Szent Erzsébet Karitász Központ kérésére főtisztelendő Feldhoffer Antal plébános atya minden első hétfőn 15.30-kor karitász szentmisét mutat be a 1035 Budapest, III. ker. Kórház u. 37. szám alatti Szent József templomban. Miseszándék: élő és elhunyt karitászosokért. A következő alkalom október 4-én lesz..

 

Csorba Gábor

állandó diakónus, karitász igazgató

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szent Erzsébet Karitász Központ

Iroda: 1035 Budapest, Kórház utca 37.

Telefon: +36-1-351-1977

Mobil: +36-30-592-1483

E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu

Honlap: www.karitaszkp.hu

133. Tartsunk mindig a végső célra

 

„Ha tehát okos vagy, értsd meg, hogy Isten dicsőségére és a te örök üdvösségedre vagy teremtve! Ez a te végső célod, ez az életed értelme, ez a szíved kincse. Ha e célodat eléred, boldog leszel, ha elveszted, elbukott leszel. (Bellarmin Szent Róbert – A lélek felemelkedése Istenhez c. könyvévől)

 

133. Tartsunk mindig a végső célra!

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

Az ember életét, boldogságát, kiteljesedését, azaz az üdvösségét négy veszély fenyegeti. Az egyik, ha nincsen célja az életének, azaz ha nem látja célját és így az értelmét sem. A másik, ha nem a helyes célt tűzi ki maga elé, azaz ha elvéti a célt, rossz felé megy – így nem jut az egyetlen helyes célba, Istenhez. A harmadik, ha útközben cél téveszt, elfordul, visszafordul, az egyetlen igaz és üdvözítő célt elvéti, a negyedik pedig, ha a cél felé vezető úton elbukik, megreked – ekkor sem ér célba.

A NEK utáni időszak alkalmat ad mindnyájunknak arra, hogy újra elhelyezzük magunkat a saját üdvösségünk útján. Merre megyünk? Hol tartunk? Kaptunk-e új lendületet? Egy héten keresztül ontotta plusz kegyelmeit az Eucharisztiában élő Isten Budapestre, Magyarországra, minden hívőre és minden emberre. Hazánk a keresztény katolikus világ középpontjába került, felemelkedett, mert befogadta a szívekbe az Urat az Oltáriszentségben.

Ennek a látható megnyilvánulásai voltak a litugikus és közösségi rendezvények, de a láthatatlan megnyilvánulások még több kegyelmet hordoztak. Mindenki, aki részt vett a NEK-en lélekben és, vagy testben, új erőre kapott, mert a lelkünk felemelkedése révén a Szentlélek az egyetlen helyes, végső célunkat újra megvilágította, hogy felismerjük és soha ne tévesszük el. Megtapasztalhattuk, hogy nem vagyunk pásztor nélküli juhok, az Úr összegyűjtötte újra népét, megmutatta újra az irányt és megerősítette, hogy velünk jár mindig.

Krisztus újra földre szállott, hogy szívünket felemeljük hozzá, hogy lángoljon a szívünk (Lk 24,32), hogy a Lélekkel eltelve végezzük a ránk bízott küldetést, azt hogy mindenkit hozzá vezessünk, hogy megújuljunk és mindent megújítsunk Krisztusban. Az élő, igaz Egyistenhez képest minden bálvány, minden téves cél, és minden más út a pusztulásba vezet. Azért jött el hozzánk az Úr ilyen módon, hogy megmutassa magát, megmutassa Isteni erejét és dicsőségét.

Olyan cél, olyan jövő áll előttünk, ami értékesebb minden aranynál, édesebb minden lépesméznél (vö. sir 24,20). Nehéz a zarándokút a célhoz? Igen. Keskeny? Igen. Fárasztó? Igen. Szenvedéssel terhes? Igen, mert a szeretetben való kitartás, hűség szenvedéssel jár. Ugyanakkor nem csak a célban vár ránk a kincs, az édesség, hanem már magán az úton is, hiszen százannyit kapunk már itt a földön és végül az örök életet, és Jézus igája, a szeretet igája gyönyörűséges és könnyű (vö. Mt 11,30).

Biztos vagyok abban, hogy mindenki meg akarja hozni a szeretet áldozatát, hogy a végső győzelemben részesüljön, hiszen a lelkünk kész rá, hiszen erre a győzelemre vagyunk teremtve. Ez az Isten akarata és az ember egyetlen értelmes célja. Hát akkor, mi a kérdés? Mi a probléma? Nem más, mint az, hogy a lélek kész, de a test erőtlen (vö. Mt 26,41). Az, hogy a gonosz lélek elvakítja látásunkat, megzavarja gondolkodásunkat, megkísért, elcsábít az egyetlen igaz kincstől, tévútra visz, becsap.

A NEK hete és kegyelmei abban adnak természetfeletti erőt, indítást, hogy sose tévesszük el a célt, ne lankadjunk el, járjunk az Úrral, aki vándorlásunk társa lett, a családunkban, munkánkban, vállalásainkban, a karitászban, mindenütt. Itt az idő, hogy válaszoljunk életünkkel, tetteinkel Isten meghívására, amit a NEK alkalmával megújított, megerősített az Egyház közösségében, melynek küldetése a lelkek megmentése.

 

Hirdetések:

·         Szeptember 25. szombatra Karitász Lelkinapot szervezünk a Budapest-Rákospalota-MÁV-telepi Jézus Szíve plébániatemplomba. Neruda Károlya atya lát minket vendégül, aki a főegyházmegyénkben az értelmileg fogyatékosok referense, a Reménykör képviselője. A programot és a jelentkezési lapot a napokban kiküldtük a plébániákra a régióvezetőkön keresztül. Hétfőig lehet jelentkezni.

·         A következő karitász műsorunk a Mária Rádióban szeptember 29-én szerdán 10.50 órakor kezdődik.

·         Korábbi műsoraink itt hallgathatók meg: https://www.mariaradio.hu/musor/4814/Tevekeny_Szeretet

·         Felhívom mindenki figyelmét, hogy a facebook- és weboldalunkon folyamatosan frissülnek a híreink. www.karitaszkp.hu , Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központ | Facebook

·         A Szent Erzsébet Karitász Központ kérésére főtisztelendő Feldhoffer Antal plébános atya minden első hétfőn 15.30-kor karitász szentmisét mutat be a 1035 Budapest, III. ker. Kórház u. 37. szám alatti Szent József templomban. Miseszándék: élő és elhunyt karitászosokért. A következő alkalom október 4-én lesz..

 

Csorba Gábor

állandó diakónus, karitász igazgató

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szent Erzsébet Karitász Központ

Iroda: 1035 Budapest, Kórház utca 37.

Telefon: +36-1-351-1977

Mobil: +36-30-592-1483

E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu

Honlap: www.karitaszkp.hu

132. A NEK kegyelmei

 

„Mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, belőle fakadó tettei azonban nincsenek? …. a hit is, ha tettek nem származnak belőle, magában holt dolog.” (Jak 2,14-18)

 

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

            A mai Statio orbis szentmisével, mely arra volt hivatott, hogy Isten áldását kérje az egész világra és amelyet maga Ferenc pápa pontikfikált, lezárult az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus – legalábbis a szervezési, a fizikai, a látható része.

De most kezdődik el a annak a rengeteg kegyelemnek a feldolgozása, ami ezen a héten kiáradt Magyarországra, az emberi szívekbe, a hívek millióira és a nem hívőkre is.

A szentatya is utalt rá, hogy ne a lezárást lássuk, hanem az indulást. Zárszó helyett indítószót kaptunk: tegyük meg az igazságot, éljük hitünkbet szabadon és bátran, éljünk Krisztusban, hogy, miként a mai kollekta könyérgésben is imádkoztuk: „Urunk, mindenség teremtő és gondviselő Istene, tekints reánk és engedd megéreznünk irgalmas jóságodat, hogy egész szívvel szolgáljunk neked.”

Mivel gyarló, esendő emberek vagyunk, megosztottak (a lélek kész, de a test erőtlen – vö. Mt 26,41), ezért a lelkesítő, érzelmi eufória mellett idő kell, és főleg szándék, akarat arra, hogy mindezek a kegyelmek bennünk aktiválódjanak a magunk és mások üdvösségéért. Mert, ahogy a hit tettek nélkül holt dolog, úgy a kegyelmek sem tudnak elegendő mértékben nekünk segíteni, ha nem fogadjuk be, ha nem akarjuk, ha elutasítjuk, ha nem élünk vele.

Ha nem élünk Isten kegyelmével, mi magunk sem fogunk élni – csak vegetálni, létezni, de nem fogunk tudni éltes életet élni sem itt a földen, pláne nem a másvilágon. Ezért óriási lehetőség és esemény volt számunkra a NEK hete – de most kezdődik mindezek feldolgozása, a napi szintre váltása. Nem könnyű feledat ez, mert nagy a kísértés, hogy a hétköznapok terhei rápakolódnak majd a mennyei öröm és boldogság érzéseire és elnyomják, eltakarják őket.

NE HAGYJUK! Hallgassuk vissza esténként az előadásokat, nézzünk bele a liturgiákba, a szentmisékbe, a tanúságtételekbe, a közös imákba, a Forráspont eseményébe, a Családi nap programjába, a körmenetbe és a mai szentmisébe is! Hallgassuk meg a prédikációkat, elmélkedjük át őket közösségben – otthon a családban, a baráti, a hittanos, és a plébániai közösségekben is! Beszélgessünk sokat a kongresszuson szerzett lelki élményeinkről! Bátran foglaljunk rá időt, ne hagyjuk elúszni azt a lehetőséget, hogy kielemezzük a teljes hetet, fedezzük fel a misztériumok legbelső mélységeit.

Nagyon sokan és sokat dolgoztak azért, hogy Isten kegyelme minél hatékonyabban tudjon áttörni az anyagi világ akadályain, korlátain keresztül. Tudom, hogy sok nehézséggel találkozott szinte mindenki, fárasztó, és nehéz volt olykor – de gondoljunk bele! Hát nem megérte? Gondoljunk a szervezőkre, a Bíboros úrra, püspök atyákra, papokra, munkatársakra, akik legalább 4 éve rájuk tették az életüket a kegyelem kiáradására! Köszönjük meg nekik, mert nélkülük, az ő áldozatos munkájuk nélkül  mindezek a kegyelmek ilyen módon nem jutottak volna el hozzánk. De ilyen az egész életünk: Isten műve az embereken át valósul meg a mi számunkra hatékonyan.

A nehézségeket, a fáradságokat el fogjuk felejteni, de megmarad a színtiszta arany, a hit aranya, a drágakő, amiért érdemes mindent eladnunk, ami megér minden fáradságot, amihez képest minden értéktelen, azaz csak annyira értékes, amenyniben a legnagyobb kincsünk megtalálását, megszerzését és megőrzését szolgálja.

Itt az idő erre. Az is kegyelem, hogy felfedezzük a kegyelmet. Bontsuk ki szépen sorba Isten ajándékait, amit ezen a héten kaptunk, ahogy a karácsonyi csomagokat szoktuk, szépen egymás után, nem kapkodva, hanem úgy, hogy élvezzük minden egyes ajándék örömét és gyúljon a szívünk lángra az ajándékozó iránt. Az Istennek való hálaadás is nekünk lesz ajándék – ilyen a szeretet logikája: minél többet adunk, annál többet kapunk.

Jakab apostol buzdítását mi karitászosok, szinte hivatásszerűen, saját vállalásunkon keresztül valósítjuk meg. Tegyük meg Isten igazságát a szeretet cselekedeteiben, immáron a NEK, azon belül az Eucharisztia kegyelmeivel eltelve!

 

Hirdetések:

·         Szeptember 25. szombatra Karitász Lelkinapot szervezünk a Budapest-Rákospalota-MÁV-telepi Jézus Szíve plébániatemplomba. Neruda Károlya atya lát minket vendégül, aki a főegyházmegyénkben az értelmileg fogyatékosok referense, a Reménykör képviselője. A programot és a jelentkezési lapot a napokban kiküldjük a plébániákra a régióvezetőkön keresztül.

·         A következő karitász műsorunk a Mária Rádióban szeptember 15-én szerdán 10.50 órakor kezdődik.

·         Korábbi műsoraink itt hallgathatók meg: https://www.mariaradio.hu/musor/4814/Tevekeny_Szeretet

·         Felhívom mindenki figyelmét, hogy a facebook- és weboldalunkon folyamatosan frissülnek a híreink. www.karitaszkp.hu , Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központ | Facebook

·         A Szent Erzsébet Karitász Központ kérésére főtisztelendő Feldhoffer Antal plébános atya minden első hétfőn 15.30-kor karitász szentmisét mutat be a 1035 Budapest, III. ker. Kórház u. 37. szám alatti Szent József templomban. Miseszándék: élő és elhunyt karitászosokért. A következő alkalom szeptember 13-án lesz, a NEK után (ezért kivételesen a 2. hétfőn).

 

Csorba Gábor

állandó diakónus, karitász igazgató

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szent Erzsébet Karitász Központ

Iroda: 1035 Budapest, Kórház utca 37.

Telefon: +36-1-351-1977

Mobil: +36-30-592-1483

E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu

Honlap: www.karitaszkp.hu