30. Hierarchia a karitászmunkában

„Ti azonban Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig az Istené.” 1 Kor 3,23

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

Azt ugyebár tudjuk, hogy az egyház egy hiearchikus szervezet. A legtöbbször azonban ennek okát és értelmét – különösen ebben a szabadelvű, demokratikus vagy áldemokratikus világban – bizony nem értjük, és éppen ezért idegennek, erőltetettnek, maradinak és nehezítő körülménynek tekintjük. Ehhez kapcsolódóan a függőséget, nehezen viselhető nyűgnek, az ilyen működést pedig gáncsoskodással teli akadálypályának tekintjük, ahol a szabadságunk korlátozva, a talentumaink kibontakoztatása pedig nehezítve van. És éppen az Egyházban, ahol éppen a szeretet, előzékenység, a szabadság a vezérelv? 

A hierarchia, rangsort és egymás alá rendeltséget jelent. Ami azonban a világ fiainak elvetendő korlát, az Isten gyermekeinek biztonság. Aki ugyanis hisz, azaz bízik Istenben, az tudja, hogy nélküle elveszne, Vele azonban mindent elnyer. Ővele és Őbenne szeretetben és boldogan élhetünk. Nekünk tehát nem kellene nehéz legyen az a rend, amit Ő megalkotott, hiszen tudjuk, hogy ha ebben a keretben maradunk, akkor célba érünk. Az Egyház pedig Isten intézménye, Krisztus a feje és az Ő személyes ígérete alapján mindig fennmarad és biztosítja a benne élők számára az üdvösséget.

Örülhetünk tehát, hogy az Egyház keretében élhetünk és működhetünk a szeretetszolgálatban is. Isten a bennünk lévő szeretetre épít, azt akarja, hogy szeretetben működjünk és bontakozzunk ki. Szeretet nélkül ugyanis semminek sincsen értelme. Az Egyház úgy van felépítve, hogy a feljebb állóknak nagyobb a felelőssége. Akié a hatalom, azé a felelősség. A szentatya Krisztus földi helytartója, püspökeink apostolutódok, Krisztus kormányzói hatalmából (és felelősségéből) részesednek, a plébánosok, a megyés püspöktől kapott kormányzati hatalomnál fogva felelősek a területükön élő lelkekért (nem csak a hívekért, hanem minden emberért!), éppen ezért felelősek a karitászmunkáért is.

Mi karitászosok nem egy külön szervezetként vagyunk jelen az Egyház életében és hierarchiájában, hanem szerves része vagyunk a plébánia küldetésének, tanúságtevő módon a tevékeny szeretet cselekedeteiben. A szeretet pedig áldozathozatallal jár. A karitászmunka nem egy hobby, hanem önként vállalt elköteleződés, amihez alapvetően tartozik az, hogy nem csak hogy elfogadjuk, eltűrjük, hanem őrizzük, ápoljuk és munkáljuk ennek a rendnek az erősítését. Ha ezt nem adjuk át a csomagokkal, ruhákkal, tevékeny segítségünkkel a rászorulóknak, ha nem süt rólunk a szeretetegység, méghozzá ebben az egymás alá rendeltségben, akkor akadályozzuk Krisztus megváltó és egyesítő művének a győzelmét.

A Szent Erzsébet Karitász Központban is mindannyian szolgálni akarjuk a karitász csoportokat, a karitász tagokat, rajtuk keresztül Isten népét és felebarátainkat, püspökeinket, valamint a plébános atyákat, a lelkipásztorokat.

VÁROM A SZEMÉLYES TÁLÁKOZÁST A KARITÁSZ CSALÁDI ÜNNEPÜNKÖN MÁJUS 25-ÉN. Lehet még jelentkezni.

Csorba Gábor

állandó diakónus, karitászigazgató

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szent Erzsébet Karitász Központ

Székhely: 1067 Budapest, Hunyadi tér 3. félemelet 1.

Telefon: +36-1-351-1977

Mobil: +36-30-592-1483

E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu

Honlap: www.karitaszkozpont.hu