37. Milyen a hozzáállásunk Isten műveihez?

„Teljes szívemből áldom az Urat, az igazak tanácsában és közösségében.

Nagyszerűek az Úr művei mindazok szemében, akik szeretik azokat.„ (110. zsoltár)

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

Többször esett már szó az egyperces sorozatban arról, hogy milyen ellenőrzési pontok vannak az Istennel való kapcsolatunk vonatkozásában. Ilyenek voltak például a gondviselésbe vetett bizalmunk mértéke, a szeretetben való kitartás, a lelki béke megőrzése, a hűség stb. Ezek mind hitünk mércéi, Isten iránti bizalmunk mértékéről adnak nekünk objektív tájékoztatást.

 Hiszen mennél nagyobb a hitünk, annál nagyobb a bizalmunk Isten gondviselő szeretetében, annál könnyebben fogadjuk el mindazt, ami nem rajtunk múlik, és ezért annál szabadabban tudunk helyesen cselekedni. Mennél nagyobb a hitünk, annál türelmesebbek vagyunk, annál kevésbé jövünk ki a „sodrunkból”, annál inkább őrizzük meg Krisztus békéjét a szívünkben. Ezek miatt aztán annál jobban tudunk tanúságot tenni az Úr türelméről, emberszeretetéről, mindezek által pedig annál hitelesebbek vagyunk, mi az Ő munkatársai, karitászosai, tanítványai.

A mai vasárnap esti zsolozsmában a 110. zsoltár éppen arra mutat rá, hogy a keresztény ember ismerje fel Isten műveiben Őt magát és adjon hálát, köszönje meg az életet, a szép világot, a szeretet végső győzelmét, a megváltást! Ezt csak a hívő ember tudja befogadni, éppen ezért hitünk mércéje az is, hogy milyennek látjuk Isten műveit. Milyennek látjuk, ha gondokkal, bajokkal küzdünk, milyennek látjuk, ha betegek vagyunk, milyennek látjuk, ha rossz híreket kapunk, ha még nyáron, a pihenőidőnkben is utolérnek a segélykérők és eláraszt a sok kötelezettség?

Földi életünk a megosztottság állapotában van, itt semmi sem állandó, semmi sem számítható ki előre, még a magunk testi és lelki állapota sem. Ezért a nyaralás, a kikapcsolódás sem jó, ha csak arról szól, hogy meneküljünk a napi és állapotbeli kötelezettségeink alól, hanem szóljon inkább arról, hogy nyugodtan, egymásra, szeretteinkre több időt szánva keressük és találjuk meg Isten szépségét a látható és érzékelhető világban! Ha el tudunk egy kicsit utazni, akkor fedezzük fel újra és újra a teremtett világ szépségét és benne az ember, szeretetből való alkotó munkájának gyümölcseit is! Imáink is lehetnek ilyenkor hosszabbak, vagy mélyebbek, engedjük át magunkon Isten dicsőségének megnyilvánulásait!

Így kipihentebben, felszabadultabban, nagyobb lelkierővel kezdhetjük meg újra a munkánkat. Áldjuk teljes szívünkből az Urat, mert Ő maga a Szeretet! A szeretet az, ami éltet és ami megmarad örökké. Csak azok látják Isten műveit szépnek és jónak, akik szeretik Őt! Mi milyennek látjuk?

Csorba Gábor

állandó diakónus, karitászigazgató

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szent Erzsébet Karitász Központ

Székhely: 1067 Budapest, Hunyadi tér 3. félemelet 1.

Telefon: +36-1-351-1977

Mobil: +36-30-592-1483

E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu

Honlap: www.karitaszkozpont.hu