38. Ki dicsőül meg és ki dicsőit?

„Krisztus a megdicsőülés reménye bennetek.” Kol 1,27b

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

Azzal, hogy mi Krisztushoz és az Ő Egyházához tartozva, az Ő és a Katolikus Egyház nevében, önként vállalva végezzük karitász tevékenységünket, hozzájárulunk tudatosan, hitből fakadóan ahhoz, hogy Isten megdicsőüljön az Ő teremtményében, az emberben. Nem mintha Neki szüksége lenne a mi dicsőítésünkre, hanem szeretetből engedi azért, hogy bevonjon minket az Ő szeretetközösségébe, hogy részesedjünk a Szentháromság el nem múló és teljes boldogságában, azaz üdvösségében és dicsőségében.

Amit mi teszünk önerőből – valljuk be őszintén – elszáll, semmivé lesz, elenyészik velünk együtt. Csak a szeretetben való cselekedet, a szeretettel végzett áldozathozatal az, ami megmarad, aminek valójában értelme van. Csak azért marad meg, mert Isten maga a Szeretet és az Ő országába csak ezt vihetjük magunkkal. Minden más szükségtelen odaát, a múlandó javak csak eszközei lehetnek a végső célnak, a Szeretetnek. A dolgoknak, az anyagi javaknak, a segélycsomagoknak, sőt a segítő szolgálatnak is csak akkor és csak addig van értéke, amíg azok az örök értéknek, a szeretetnek a hordozói.

Éppen ezért szeretetszolgálatunk csak akkor dicsőíti Istent, ha az ténylegesen önérdek nélküli, tiszta szeretetből fakad (ha ez nem így lenne, akkor megcsúfolnánk vele a Szentet, a Szeretetet). Ha viszont tiszta szeretetből teszünk jót, akkor igazán tanúságot teszünk Istenről és ezzel meg is dicsőítjük Őt éppúgy, ahogy az Úr tette földi életének minden pillanatában.

És éppen ennek a lehetősége a mi megdicsőülésünk reménye is, amit Krisztus adott nekünk az Ő példájával és az Ő Egyházában. Mivel Krisztus és a Mennyei Atya megdicsőültek egymásban, nekünk, mindnyájunknak is ez a hivatásunk itt az Esztergom Budapesti Főegyházmegye plébániáinak karitász csoportjaiban. És mennél nagyobb szeretettel és alázattal végezzük a munkánkat, annál erősebb a tanúságtételünk, annál jobban dicsőítjük meg Istent.

Belőle fakad az erő, hogy hűségben és szeretetben mindvégig ki tudjunk tartani a mi gyarló és bűnre hajló természetünk ellenére. Mennél közelebb vagyunk Hozzá, annál erősebb a vonzás, annál nagyobb lesz bennünk a vágy, a remény, de bizony annál nagyobb a bukásunk veszélye is, ha szeretetlenné, hűtlenné válnánk. Ezért az Úrhoz méltóan, alázattal, szeretettel, az Egyháznak engedelmesen, hűségesen végezzük szeretetszolgálatunkat! Kitartásunk alapja a hitünk és a reményünk éppen Krisztusban, a mi Urunkban. Ezt ápoljuk, ezt építsük!

Nem kisebb a célunk, mint az ami a fenti mottóban idézett Szent Páli gondolat folytatásában áll: Minden embert tökéletessé tegyünk Jézus Krisztusban. Kol 1,28b. De ne feledjük, a tökéletesség nem a perfekció, nem az anyagi világ tökéletessége, hanem a szeretet, mert minden más elmúlik, csak a szeretet örök, mert Ő maga az Isten.

Csorba Gábor

állandó diakónus, karitászigazgató

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szent Erzsébet Karitász Központ

Székhely: 1067 Budapest, Hunyadi tér 3. félemelet 1.

Telefon: +36-1-351-1977

Mobil: +36-30-592-1483

E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu

Honlap: www.karitaszkozpont.hu