16. Kinevezlek betegnek...

„Aki nékem szolgál, engem kövessen és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám.” (Jn 12,26a)

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

A betegek világnapja a Lourdes-i Boldogságos Szűz Mária emléknapja, február 13. A Jó Isten gondviselő szeretetébe misztikus módon van belekalkulálva a betegség, a fájdalom, a szenvedés és a halál is. Karitászosokként külön küldetésünk van a betegekhez, a szenvedőkhöz. Ez a küldetésünk úgy is megmutatkozhat, hogy amikor mi magunk vagyunk, leszünk betegek, akkor példát is adhatunk másoknak a beteg állapotunknak hittel és szeretettel való fogadására. Példák lehetünk a szenvedések türelemmel való elviselésében, ami már önmagában misszió és evangelizáció. Sőt, szenvedésünk felajánlása másokért, mások megtérésért, a tisztítótűzben szenvedőkért, vezeklés- és engesztelésképpen, óriási távlatokat, lehetőségeket nyit a hívő ember számára.

Mindezeket csak hittel és az örök jóban való reménnyel lehet ilyen üdvösséget szerző módon vállalni. Semmi sem történik anélkül, hogy Isten ne tudna róla és ne engedné meg. A betegség sem véletlen, nem pech, nem Isten büntetése, hanem látható, radikális, markáns, de titokzatos meghívása arra, hogy tanúságot tegyünk hitünkről, reményünkről, szeretetünkről. A betegség és a halál ugyan a bűn következménye, de mutatja az emberi közösség lényegét, hiszen nem a személyes bűneink egyenes következménye a személyes egészségi állapotunk. Egy ember által jött a bűn (Ádám) és egy ember által jött a megváltás is (Krisztus).

Amíg ugyanis minden jól megy nekünk, amíg testileg egészségesek vagyunk, addig könnyű hinni, könnyű bízni a gondviselésben. Hitünk fokmérője tehát, hogy életünk határhelyzeteiben hogyan reagálunk, mennyire bízunk vagy éppen kétségbe esünk. És nem csak fokmérője, hanem egy új kezdet arra, hogy gyorsan és egyenesen menjünk, száguldjunk az Úr felé, a Vele való közösség felé.

Sosem leszünk alkalmasak arra, hogy a betegségeket türelemmel, szeretettel, hittel viseljük, de ha az Úr hív meg erre az állapotra, akkor higgyük valóban, hogy azt Ő így akarja, megengedi – és ami a leglényegesebb, alkalmassá tesz arra, hogy abban a beteg állapotban is tanúságot tegyünk, közelebb kerüljünk hozzá, egyre kevésbé ragaszkodjunk a földhöz, egy jobban igazítsa lelkünket a beteljesülés, a mennyország felé.

A beteg állapot növelheti bennünk a bűnbánatot, a lelkiismeret vizsgálat kiteljesedését, intenzívebbé teheti az imaéletünket, szorosabban odakapcsolhat minket Istenhez. Ha betegek vagyunk, az nem azt jelent, hogy Isten lecserél, mint egy rosszul játszó focistát az edzője, nem azt jelenti, hogy megelégel minket és már nem tart ránk igényt. Sokkal inkább jelenti azt, hogy bízik bennünk, hogy el tudjuk viselni ezt az állapotot, sőt Ő tudja, hogy ez még a javunkra is válik.

Sokkal inkább jelenti azt, hogy Isten kinevez minket betegnek, meghív erre az állapotra, mert tudja, hogy bennünk megvan a lehetőség, a kapacitás bennünk arra, hogy ez az állapot a magunk és mások üdvösségére válik. A betegség ilyen módon nem sorscsapás, hanem Krisztus szenvedésében való rész vállalás.

Nem önként vállalt áldozat ugyan, de mégis az állapot szeretettel való elfogadása, a fájdalmak felajánlása vezeklésül, engesztelésül – óriási kegyelmek lehetőségeit hordozza. A részleges és teljes búcsúét magunk és a tisztítótűzben szenvedők számára és mások megtérésének és így üdvösségének szolgálatában. Ha már betegek vagyunk, legyünk mosolygós betegek, akik sugározzák a hitet környezetük felé!

Gondoljunk az Úr szenvedésére! Ő a legnagyobb tettét a keresztúton vitte végbe a Golgotán. Nagypéntek nélkül nincsen Húsvét nekünk sem. De mi nem egyedül kell vigyük a keresztet, hanem az Úrral együtt, a Szűzanya imádságával, közbenjárásával kísérve és egymással közösségben.

Csorba Gábor

állandó diakónus, igazgató

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szent Erzsébet Karitász Központ

Székhely: 1067 Budapest, Hunyadi tér 3. félemelet 1.

Telefon: +36-1-351-1977

Mobil: +36-30-592-1483

E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu

Honlap: www.karitaszkozpont.hu