"Akik Istent szeretik,
azoknak minden javukra válik” Róm 8,28a
Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az
Úrban!
Karitászmunkánk során kiemelt feladat, hogy a
szegények, rászorulók, nehéz sorsúak, betegek, idősek lelki épülésével,
megerősítésével is foglalkozzunk. Legyen gondunk arra is, hogy bíztassuk,
lelkesítsük, erősítsük őket az élet nehézségeinek elfogadásában!
Ez nem is olyan egyszerű feladat még hívő és krisztusi
sziklaalapon állva sem, hiszen mi magunk sem vagyunk mentesek az érzelmektől, a
mi életünk sem tűnik mindig „habostortának”, nekünk is sok nehézségünk van,
tehát magunkat és egymást a családban, a karitászcsoportban néha bizony
ugyanúgy vigasztalni, erősíteni kell, mint a szegényeinket.
Ilyenkor könnyen megtámad minket az az kísértés, hogy
mennyivel többet tudnák segíteni, ha nekünk minden jól menne, ha nem lennének
egészségi, egzisztenciális, anyagi, munkahelyi, családi problémáink stb.
Kétségtelen, hogy jó lenne… -- vagy legalábbis ez jut eszünkbe elsőre, emberi
módon gondolkodva. De az Úr éppen arra tanított minket, amit Ő maga is vállalt.
Az Ő élete nem volt mentes a szenvedéstől, a nehézségektől. Sőt, Ő mindezt
bűntelenül tette, sőt éppen magára véve a mi bűneinket. Nem nehézség, fájdalom
és szenvedés nélküli életet ígér, hanem az örök és teljes boldogságot, a Vele
való végtelen szeretetközösséget és ennek földi vetületét, a boldogságot.
Milyen jó, hogy van hitünk, mégha csak mustármagnyi
nagyságú is! Mi hiszünk a Gondviselésben, tudjuk, hogy semmi sem történik
véletlenül, mindennek megvan az értelme Isten tervében, legfeljebb még nem
értjük. Mi hívők, akik az Úrban bizakodunk „Tudjuk azt is, hogy akik Istent
szeretik, azoknak minden javukra válik” Róm 8,28a
Milyen óriási többlet ez számunkra, szemben azokkal,
akik minden nehézséget, bajt kiszúrásnak, Isten büntetésének tulajdonítanak,
akik úgy gondolják, hogy Isten markában vagyunk, aki kénye, kedve szerint bánik
(el) velünk. No és vannak az Isten létét figyelembe nem vevő emberek, a cinikus
közönyben élők, akik nem hisznek a jóságban, az őszinteségben, a szépségben,
hanem kiábrándultak és ezért bizalmatlanok. Ha belegondolunk abba, hogy ezek
milyen szörnyű lelki állapotot jelentenek, akkor még jobban megsajnáljuk őket.
Ez a jégszívűség, a reménytelenség, a szeretetlenség útja, ami a lelki
pusztulásba visz.
De minket Krisztus maga küld hozzájuk is, hiszen ki
más adhatna hitet, reményt és szeretetet, ha nem mi keresztények, karitászosok.
Erre nagyobb az ínség, a szükség, mint a ruhára, az élelmiszercsomagra, a
rezsihozzájárulásra, a gyógyszertámogatásra stb. Persze ezek enyhítésében is
segítünk, sőt ez látható, néha látványos is, de mennyivel nagyobb értéke van a
láthatatlan segítségnek a meghallgatásban, a személyes odafigyelésben és
segítésében, a szeretetközösségben, az imában. 18Csak
ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra fordítsuk figyelmünket. Mert a látható
mulandó, a láthatatlan azonban örök. 2Kor 4,18
A cél az, hogy felebarátaink is megértsék, hogy Isten
tenyerén élni biztonság és nem kiszolgáltatottság. Ő gondot visel ránk,
biztosítja üdvösségünket és földi boldogságunkat is, ha hiszünk, bízunk benne.
Ha az Úrral közösségben vagyunk itt a földön, mennyivel inkább majd a mennyben.
Jézus ezt a közösséget kínálja és vágyja mindannyiunk számára az egyházban, a
szentségekben, a szeretetközösségben és így a karitászközösségben is! Azáltal,
hogy segítünk, adományokat adunk, adjuk vele Isten szeretetét, erősítjük a
lelkeket, hitet, reményt és szeretet adunk. Ezek az isteni erények, ami
azt jelenti, hogy akik ezt birtokolják, akik ebben élnek, azok Istennel már itt
a földön közösségben vannak. Kell ennél több nekünk? Ugye nem.
Mindent megkaptunk Krisztusban, tehát ne féljünk, ne
aggodalmaskodjunk, hiszen Neki gondja van ránk. Ezzel a bátorsággal, a Lélek
erejével végezzük karitászmunkánkat és segítsük a rászorulókat Krisztushoz! Szavunkkal,
de főleg példánkkal mutassuk meg, hogy a szenvedésben is van boldogság, sőt
főleg abban, ha bízva a Gondviselésben, tűrjük a nehézségeket békével az Úrral
együtt úgy, hogy kitartó hűségünkkel még jobban belé kapaszkodunk, Aki egyedül
tud minket üdvözíteni.
Csorba Gábor
állandó diakónus, igazgató
Esztergom-Budapesti
Főegyházmegye
Szent Erzsébet Karitász
Központ
Székhely: 1067 Budapest,
Hunyadi tér 3. félemelet 1.
Telefon: +36-1-351-1977
Mobil: +36-30-592-1483
E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu
Honlap: www.karitaszkozpont.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése