„Amíg időnk van, tegyünk jót
mindenkivel, főképpen pedig hittestvéreinkkel.” Gal 6,10
Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak,
Testvérek az Úrban!
Nagy lendülettel, a Lélek szárnyalásával végzett
segítő munkánk során ki vagyunk téve különböző kísértéseknek, amire bizony oda
kell figyelnünk, mert könnyen visszafelé sülhet el a tevékenységünk.
A jószándék, jóakarat, a szeretet sürget, lendít
minket, az előttünk álló feladat pedig végtelen nagy, hiszen ahogy az Úr
mondta: „szegények mindig lesznek
köztetek” (vö. Mt 26,11). Tudomásul kell azonban vennünk, hogy nem tudunk
minden problémát megoldanunk, a napnak 24 órája van, a mi erőnk is véges, ezért
okosan kell beosztanunk erőnket. Jól kell gazdálkodnunk az Istentől kapott
adottságainkkal, talentumainkkal.
Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a
szeretetszolgálati tevékenységünket szigorúan belülről kifelé végezzük,
elsősorban azok felé gyakoroljuk a szeretetet, akiket a Gondviselés ránk
bízott. Ők a családunk, barátaink, munkatársaink, iskolatársaink, ismerőseink,
egyházközségünk tagjai, akik felé természetszerű és alapvető az, hogy
megteszünk mindent, ami tőlünk telik.
Úgy gazdálkodjunk erőnkkel, hogy a karitász
tevékenységünk ne legyen családunk, házastársunk, gyermekeink kárára. Nagy a
kísértés, hogy menjünk és tegyük a jót, hiszen a szegények, rászorulók a
szemünk előtt vannak, de mit ér a sok jótett, ha közben elhanyagoljuk éppen
azokat, akiket maga a Jó Isten bízott ránk?
Koncentrikus körökben, belülről kifelé szolgáljunk,
akkor nem fogy ki a szeretet-tankunk sem, mert a lelki köldökzsinórokat, amik a
szeretet-üzemanyagot szállítja nekünk, nem vágjuk el. Ettől nem csak az erőnk
lesz nagyobb, hanem így leszünk hiteles tanúságtevők is egyben. Figyeljük
szeretteink, családunk reakcióit, legyenek ők a kontrollunk és ha kell, ha
visszajelzik nekünk, hogy túl sokat vagyunk távol, vagy túl sok karitász-problémát
viszünk haza, akkor inkább lépjünk hátrébb egy kicsit egy időre, hogy a lelki
hátországunk ne szegényedjen el. Ők a legbelső kör tagjai, akikért felelünk
Isten és ember előtt.
Ahogy a Szentháromság belső szeretetkapcsolatának a
túlcsordulása maga a teremtés is, azaz mi emberek, mint Isten képmásai is azért
lettünk, mert a Jó Isten meg akarta osztani velünk végtelen szeretetét és
bevont az Ő életének belső közösségébe, ahogy a házastársak szeretetének a
gyümölcse a gyermek, úgy a mi karitász tevékenységünk alapja is legyen a
családunkkal, barátainkkal, szeretteinkkel, egyházközösségünk tagjaival való
bensőséges szeretetközösség.
A második koncentrikus kör, mint szolgálati terület,
egyházközségeink rászoruló tagjai, szegényei, betegei, idősei, magányosai
legyenek. Magának az ősegyháznak a diakóniája, szeretetszolgálata is először a
hittestvérekre, az egyház szegényeire irányul, csak később fejlődött a karitász
missziós tevékenységgé is. Nem a szeretetszolgálatnak van egyháza, hanem az
egyháznak, mint Krisztus testének van szeretettevékenysége. Arra is figyeljünk
tehát, hogy ne hanyagoljuk el rászoruló hittestvéreinket a kívülállók miatt.
Erre hívja fel figyelmünket Szent Pál apostol is a fenti mottóban. Az Úr áldása
kísérjen mindnyájunkat!
állandó diakónus, igazgató
Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Szent Erzsébet Karitász Központ
Székhely: 1067 Budapest, Hunyadi tér 3.
félemelet 1.
Telefon: +36-1-351-1977
Mobil: +36-30-592-1483
Honlap: www.karitaszkozpont.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése