4. Körkörös Karitász

„Amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, főképpen pedig hittestvéreinkkel.” Gal 6,10

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

Nagy lendülettel, a Lélek szárnyalásával végzett segítő munkánk során ki vagyunk téve különböző kísértéseknek, amire bizony oda kell figyelnünk, mert könnyen visszafelé sülhet el a tevékenységünk.

A jószándék, jóakarat, a szeretet sürget, lendít minket, az előttünk álló feladat pedig végtelen nagy, hiszen ahogy az Úr mondta: „szegények mindig lesznek köztetek” (vö. Mt 26,11). Tudomásul kell azonban vennünk, hogy nem tudunk minden problémát megoldanunk, a napnak 24 órája van, a mi erőnk is véges, ezért okosan kell beosztanunk erőnket. Jól kell gazdálkodnunk az Istentől kapott adottságainkkal, talentumainkkal.

Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a szeretetszolgálati tevékenységünket szigorúan belülről kifelé végezzük, elsősorban azok felé gyakoroljuk a szeretetet, akiket a Gondviselés ránk bízott. Ők a családunk, barátaink, munkatársaink, iskolatársaink, ismerőseink, egyházközségünk tagjai, akik felé természetszerű és alapvető az, hogy megteszünk mindent, ami tőlünk telik.

Úgy gazdálkodjunk erőnkkel, hogy a karitász tevékenységünk ne legyen családunk, házastársunk, gyermekeink kárára. Nagy a kísértés, hogy menjünk és tegyük a jót, hiszen a szegények, rászorulók a szemünk előtt vannak, de mit ér a sok jótett, ha közben elhanyagoljuk éppen azokat, akiket maga a Jó Isten bízott ránk?

Koncentrikus körökben, belülről kifelé szolgáljunk, akkor nem fogy ki a szeretet-tankunk sem, mert a lelki köldökzsinórokat, amik a szeretet-üzemanyagot szállítja nekünk, nem vágjuk el. Ettől nem csak az erőnk lesz nagyobb, hanem így leszünk hiteles tanúságtevők is egyben. Figyeljük szeretteink, családunk reakcióit, legyenek ők a kontrollunk és ha kell, ha visszajelzik nekünk, hogy túl sokat vagyunk távol, vagy túl sok karitász-problémát viszünk haza, akkor inkább lépjünk hátrébb egy kicsit egy időre, hogy a lelki hátországunk ne szegényedjen el. Ők a legbelső kör tagjai, akikért felelünk Isten és ember előtt.

Ahogy a Szentháromság belső szeretetkapcsolatának a túlcsordulása maga a teremtés is, azaz mi emberek, mint Isten képmásai is azért lettünk, mert a Jó Isten meg akarta osztani velünk végtelen szeretetét és bevont az Ő életének belső közösségébe, ahogy a házastársak szeretetének a gyümölcse a gyermek, úgy a mi karitász tevékenységünk alapja is legyen a családunkkal, barátainkkal, szeretteinkkel, egyházközösségünk tagjaival való bensőséges szeretetközösség.

A második koncentrikus kör, mint szolgálati terület, egyházközségeink rászoruló tagjai, szegényei, betegei, idősei, magányosai legyenek. Magának az ősegyháznak a diakóniája, szeretetszolgálata is először a hittestvérekre, az egyház szegényeire irányul, csak később fejlődött a karitász missziós tevékenységgé is. Nem a szeretetszolgálatnak van egyháza, hanem az egyháznak, mint Krisztus testének van szeretettevékenysége. Arra is figyeljünk tehát, hogy ne hanyagoljuk el rászoruló hittestvéreinket a kívülállók miatt. Erre hívja fel figyelmünket Szent Pál apostol is a fenti mottóban. Az Úr áldása kísérjen mindnyájunkat!

Csorba Gábor

állandó diakónus, igazgató

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szent Erzsébet Karitász Központ

Székhely: 1067 Budapest, Hunyadi tér 3. félemelet 1.

Telefon: +36-1-351-1977

Mobil: +36-30-592-1483

E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu

Honlap: www.karitaszkozpont.hu