„ Jézus Krisztust valóságos Istennek, élők és holtak bírájának kell tartanunk, és nem szabad üdvösségünket sem jelentéktelennek gondolnunk. Ha ugyanis nem tartjuk valóságos Istennek őt, akkor az se lesz valami nagy dolog, amit remélhetünk tőle..” (II. századi prédikációból)
Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!
Isten alapvető tulajdonságai egyrészt, hogy mindenható (tehát minden felett áll, minden tőle függ, a semmiből képes teremteni), másrészt, hogy örökkévaló, végtelen (aki mindig volt, van és lesz, időn és teren felül áll, Ő az örök jelen), harmadrészt, hogy egyedüli (hiszen, ha több mindenható lenne, akkor már egymást korlátoznák). Persze, ennél sokkal mélyebb az Isten tulajdonságait, képességeit kutató tudomány, a teológia, sőt kimeríthetetlen, emberi ésszel felfoghatatlan, mert a teremtmény hogyan is érne még a közelébe is a teremtőjének?
Csak annyit tudunk és tudhatunk meg Istenről, amit Ő magáról kinyilatkoztat, elmond, megmutat, és amennyit mi emberek, akit az Ő saját képmására teremtett, Lelke által belénk helyezett. A Szentlélek adott nekünk emberi lelket, ami képessé tesz minket arra, hogy be tudjuk fogadni Isten titkait olyan mértékben, amilyen mértékben nekünk szükségünk van rá, hogy vele kapcsolatban álljunk és ő adott értelmet, hogy a kinyilatkozatásból következtetéseket is le tudjunk vonni saját életünk számára, hogy fürkészhessük Isten titkait, keressük az Ő igazságát és országát.
A kinyilatkoztatás három részből áll, a Szentírásból, az egyházi hagyományból (amit az egyház tanítóhivatala hitelesít) és a megtestesült Istentől, a mi Urunk Jézus Krisztus földi életéből, megváltó művéből, az emberfia példájából. Ez nemhogy elég kell legyen nekünk, hanem még kimeríthetetlen kincsestár is Isten igazsága, kegyelmei, szentségei, amelyekben mindannyian részesülhetünk, ha akarunk. Istennel lenni, Istenben élni már most itt a földön a legnagyobb boldogság, halálunk után pedig az üdvösség. Rajtunk múlik, hogy ezekből a kegyelmekből akarunk-e táplálkozni, abból a ki nem apadhatatlan forrásból, az élet vizéből, ami után nem leszünk szomjasak. Rajtunk múlik, hogy akarjuk-e, hogy az egyetlen Út, az egyetlen Igazság és az egyetlen Élet legyen a mi társunk, Urunk, mindenünk.
Ha igen, akkor jó úton járunk, mégha időnként csetlünk-boltunk is. Ha igen, akkor életünk példája másoknak is bátorítás lesz arra, hogy kövessék Jézust. Ha igen, akkor karitászosként az Úr nevében járva tesszük a jót, segítjük, vigasztaljuk embertársainkat. Ha az Úr nevében és vele járunk, akkor gyümölcsöző és sikeres lesz a munkánk, függetlenül attól, hogy abból mi magunk mit tapasztalunk meg. A Jó Isten még meg is jutalmaz azzal, hogy néha van módunk meglátni fáradozásunk eredményét, de azzal is, hogy közösségben végezhetjük ezt a szent küldetést, a karitász szolgálatot.
Mert a szolgálatunk szent küldetés, hiszen a Szent nevében és megbízásával, az egyház felhatalmazásával végezzük ezt. A küldetés szent, amiben mi is a szentség útjára kell lépjünk és abban meg is kell maradnunk hűségesen. Nehéz feladat és vállalás ez és az Ő segítsége nélkül nem tudjuk sem teljesíteni, sem pedig megmaradni a hűségben.
Ránk különösen vonatkozik, hogy mennél többet kaptunk és vállaltunk, annál nagyobb ez a felelősség. Vigyázzunk, nehogy megszegjük a békét, a szeretetegységet, nehogy rossz fényt vessünk az egyházra és annak fejére az Úrra! Nehogy bárkit is megbotránkoztassunk! Mi ugyan nem vagyunk jók, amert jó csak az Isten, de törekszünk a jóra, amire éppen a legfőbb Jó hívott minket. A mi jótetteink aktiválják a rászorulók belső, olykor lappangó hitét, mert amikor adunk, akkor arról teszünk tanúságot, hogy Isten szereti az embert és gondoskodik róla.
Mi is, és azok is akiket segítünk, rászorulunk Isten segítségére, mindenki más-más módon, más-más mértékben. Mi is gyarlók, és bűnösök vagyunk, de a Jó Isten éppen ebből támaszt számunkra lehetőséget a megújulásra. A II. századi ismeretlen szerző így tanít minket, vegyük magunkra: „A Szentírás egy másik helyen így szól: Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket (Mt 9,13). Ezzel azt mondja, hogy meg kell menteni az elveszetteket. Épp ez a nagyszerű és csodálatos: megerősíteni nem azt, ami áll, hanem azt, ami elbukik. Így Krisztus is az elveszetteket akarta megmenteni, sőt sokakat meg is mentett, amikor eljött, és meghívta az elveszett embereket, köztük minket is.”
Hirdetések:
· A következő karitász műsorunk a Mária Rádióban november 10-én szerdán 10.50 órakor kezdődik.
· Korábbi műsoraink itt hallgathatók meg: https://www.mariaradio.hu/musor/4814/Tevekeny_Szeretet
· Felhívom mindenki figyelmét, hogy a facebook- és weboldalunkon folyamatosan frissülnek a híreink. www.karitaszkp.hu , Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központ | Facebook
· A Szent Erzsébet Karitász Központ kérésére főtisztelendő Feldhoffer Antal plébános atya minden első hétfőn 15.30-kor karitász szentmisét mutat be a 1035 Budapest, III. ker. Kórház u. 37. szám alatti Szent József templomban. Miseszándék: élő és elhunyt karitászosokért. A következő alkalom november 8-án lesz. (mivel november 1. főünnep és hétfő, így azt kérjük, hogy minkebki a saját templomába, közösségébe menjen ünnepelni).
Csorba Gábor
állandó diakónus, karitász igazgató
Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Szent Erzsébet Karitász Központ
Iroda: 1035 Budapest, Kórház utca 37.
Telefon: +36-1-351-1977
Mobil: +36-30-592-1483
E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu
Honlap: www.karitaszkp.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése