71. Most és halálunk óráján...

A kellő időben meghallgatlak, s az üdvösség napján segítek rajtad. Nos, most van a kellő idő, most van az üdvösség napja!” (2 Kor 6,2)

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

A címbeli két fontos pillanat van az életünkben. Ezek olyannyira fontosak, hogy Isten anyjának, az Egyház anyjának, az angyalok és mindenszentek királynőjének, a világ győzedelmes királynőjének, a Boldogságos Szűzanyának közbenjárását kérjük minden egyes Üdvözlégy elimádkozásakor ezen pillanatokra. Ugyanis a halálunk pillanatában dől el a sorsunk: üdvösség vagy kárhozat. A most pillanata pedig a bennünk levő szeretetről való tanúságtétel ideje (amit teszek, mondok, azt önzetlen szeretetből teszem-e), azok a pillanatok, amikor apróbb vagy nagyobb döntéseinkkel Krisztus mellet vagy éppen vele szemben tesszük le a voksot. Megvalljuk-e Őt az emberek előtt, hogy Ő is megvalljon Atyja előtt vagy sem? Kamatoztatjuk-e az Istentől kapott ingyenes ajándékokat, talentumainkat, vagy éppen eltékozoljuk azokat?

 

A helyzet az, hogy ez minden emberre vonatkozik, hívőkre, nemhívőkre, Isten tékozló gyermekeire, a tévelygőkre, útkeresőkre, ateistákra és Isten nyílt vagy álcázott ellenségeire egyaránt. Az embernek, mint teremtménynek nincsen más alternatívája, akár tudja akár nem, akár hisz benne, akár nem, akár elfogadja, akár nem, akár boldogan fut az Úr elébe, akár menekül előle. Isten, azaz a Szeretet meghívása az életre, számunkra nem csak lehetőség annak elfogadásra és viszonzására, hanem egyben felelősség is. Feleletet, választ kell adnunk Isten hívására, melynek keretében a „nem” válasz is válasz, azaz elutasítás.

Az emberi életnek tehát nincsen semleges pillanata. Gondolattal, szóval, cselekedettel, a jó megtételével, vagy éppenséggel annak elmulasztásával, minden egyes pillanat a döntés pillanata, amivel felkészülhetünk az utolsó pillantunk IGEN-jére. Nehogy megtévesszük magunkat és másokat! Az élet nem pontgyűjtő akció, ahol a jó és a rossz pontokat gyűjtjük, melyet majd az Úr mérlegre tesz és majd amerre billen, arra dől a sorsunk. Se nem magasugrás, ahol a cél, hogy megugorjuk a ránk szabott szintet. Ha így lenne, bizonyára elbuknánk, mert mi magunkat nem tudjuk objektív módon megítélni, s amikor mégis igyekszünk ezt megtenni, pl. egy-egy lelkiismeret vizsgálat, szentgyónásra való készülés során, ha őszinték lennénk, akkor a lelki tükörben való szembesülés már önmagában kétségbe ejtene mindnyájunkat. Isten igazságossága ugyanis porrá zúzna minket.

Ő viszont szeret, szereti gyermekét, akivel vágyva vágyta megosztani a Szentháromság belső boldogságát, örömét. Ezt mondta az Úr az első Nagycsütörtökön: „Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvednék.” (Lk 22,15.) Jézus szereti Egyházát, melynek Ő maga a feje, ahol megmarad a világ végezetéig, amin keresztül táplál szent Testével és Vérével, éltet, megszentel, sőt az igazságtételt, az áldozatot Ő maga vállalta helyettünk. „Az adóslevelet, mely ellenünk szólt és vádolt minket, eltörölte, eltette az útból, és a keresztre szegezte.” Kol 2,14

Irgalmassága olyan fokú, hogy maga bűnhődik helyettünk, végzi el az igazság szerinti elégtételt a keresztfán, így téve eleget annak, hogy Ő egyszerre igazságos és irgalmas. Igazsága megmarad, de az irgalmassága felülmúlja ezt. Ezért nem pontszerzések a pillanatok döntései, hanem előkészületek az utolsó pillanatra. Számunkra a fontos minden döntésünk, az hogy jól döntsünk az utolsó pillanatban. A jó döntés pedig az őszinte és önzetlen szeretetből fakad, a tiszta szív gyümölcse, hiszen csak a tiszta szívűek látják meg az Istent. (vö. Mt 5,8)

Isten azonban – és ebben a Szűzanya segítsége felülmúlhatatlan – várja az utolsó pillanatban is a hozzá megtérőket. A reggeltől estig dolgozó szőlőmunkások bére sem volt több, mint azoké, akik az utolsó órában álltak be a munkába (lásd Mt 20,1-16). Ahogy Jézus mondja: „Így lesznek az elsőkből utolsó és az utolsókból elsők.” (Mt 20,16) Fáradhatatlanul dolgozzunk azon, hogy mindenki ott legyen a mennyei hazában velünk együtt! Jézus is így tett és tesz a világ végezetéig: „Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom.” (Jn 5,17)

Ezzel a lelkülettel éljük meg a Nagyhetet, a Szent Három Napot, a Húsvétot! Azok is, akik a kijárási korlátozás miatt az otthoni bezártságban vannak és azok is, akik munkát végezhetnek kint és fizikailag is szolgálhatnak. Mindegyikünk tegyen tanúságot Arról, Aki értünk meghalt és feltámadt! Minden számít. Minden pillanat, minden gondolat, szó, cselekedet, minden hálaadás, minden ima, minden szeretet-megnyilvánulás. Közösségben vagyunk az Úrral és az Úrban egymással.

Hirdetések:

·         A következő karitász műsorunk a Mária Rádióban április 15-én szerdán 10.50 órakor kezdődik.

·         Tartsuk be a Magyar Kormány, a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia, az Esztergom-Budapest Főegyházmegye, a Katolikus Karitász járványhelyzetre vonatkozó határozatait, felhívásait és tájékoztatóiban foglaltakat. Különösen vigyázzunk az időseinkre, ők maradjanak otthon! Mindnyájan is óvatosan, okosan segítsünk!

·         A karitász műsorok a Mária Rádióban itt érhetők el: https://hangtar.mariaradio.hu/Tevekeny_Szeretet

Csorba Gábor

állandó diakónus, karitászigazgató

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szent Erzsébet Karitász Központ

Székhely: 1067 Budapest, Hunyadi tér 3. félemelet 1.

Telefon: +36-1-351-1977

Mobil: +36-30-592-1483

E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu

Honlap: www.karitaszkozpont.hu