13. Pálforduló ünnepén

„Hála legyem Istennek, aki mindig győzelemre segít” 2 Kor 2,14

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

Saul megtérése az egyik legszebb példája és éppen ezért ünnepe annak, hogy a Jó Isten kegyelme milyen hatékony és győzelemre segít minket. Szintén példája annak is, hogy amíg élünk e világban, addig mindig van mód és lehetőség pálfordulni.

Ez miránk egyesével is igaz, de igaz minden testvérünkre, felebarátunkra, a rászorulókra, akiknek segítünk, minden emberre. S mivel soha sem késő a megtérés, az Istenhez fordulás, ezért konkrét karitász feladatunk az, hogy mi is mindenkinek mindene legyünk, ahogy Szent Pál apostol is az volt. Teljesen átadta magát az Úrnak, Akit a megtérése előtt ugyanolyan meggyőződéssel és teljességgel üldözött az Egyházban.

A képességek, a talentumok mindannyiunknak megvannak, ahogy Pál írja: „A kegyelmi ajándékok különfélék ugyan, de a Lélek ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz” 1 Kor 12,4-5. Tehát az adottságaink megvannak és elegendőek, rajtunk múlik, hogy mit kezdünk azokkal. Éppen ezért semelyikünk sem előbbre való a másiknál, a segélyezett, rászoruló embertársainknak is megvannak a saját boldogságukhoz és üdvösségükhöz szükséges adottságai, képességei.

Mi pedig ott segítünk, ott szolgálunk, ahol ők vannak, ahová a Gondviselés küldi őket, vagy akikhez minket küld. Ez a hely pedig nem más, mint ahol találkozunk velük, ez a hely nem más, mint ahol az Úr van: „Aki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám.” Jn 12,26a.

Tehát egyrészt biztosak lehetünk abban, hogy mindenkiért felelünk, akivel találkozunk, különösen akkor felelünk, ha a karitász, azaz Isten nevében járunk el. Másrészt elegendő az a képesség, amivel rendelkezünk, mert a Lélek kiegészíti a gyenge akaratunkat ajándékaival. Ha akarunk, ha teljesen oda tesszük magunkat, azaz mindent bele adunk, amink van, akkor maga az Úr Lelke teszi teljessé és eredményessé a munkánkat. Tehát semmilyen fáradság, semmilyen szolgálat, semmilyen áldozat nem hiába való, ha az szeretetből, önzetlenségből származik.

Az, hogy mégsem látjuk, tapasztaljuk meg sokszor munkánk sikerességét, eredményességét, az már nem a mi felelősségünk, hiszen a Jó Isten annyira szereti az embert, hogy szabadságot ad mindenkinek elfogadni a jót, a segítséget, a kegyelmet. Sokszor a mi szolgálatunk, áldozatunk nem rögtön ver gyökeret és látszik azokon, akiknek, és akiken segítünk. Minden jótett. minden jó tapasztalat, szeretetélmény beépül az emberi szívbe, azok szívébe, akiknek segítünk. Semmi jótett nem vész el, legfeljebb mi nem látjuk az eredményét. Szent Pál írja ezt is: Én öntöztem, Apolló öntözte, de a növekedést Isten adta. 1 Kor 3,6.

Bízzunk abban, hogy az Isten teljessé tudja tenni a jót, amit megkezdett bennünk és mindenkiben. Tegnap volt Szalézi Szent Ferenc egyháztanító emléknapja. Az ő intelmével, hogy legyünk mindig kedvesek, előzékenyek, találékonyak és vidámak, kívánok mindnyájunknak sok erőt, szeretetet a következő hétre: „Több legyet lehet fogni egy csepp mézzel, mint egy vödör ecettel.”

Csorba Gábor

állandó diakónus, igazgató

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szent Erzsébet Karitász Központ

Székhely: 1067 Budapest, Hunyadi tér 3. félemelet 1.

Telefon: +36-1-351-1977

Mobil: +36-30-592-1483

E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu

Honlap: www.karitaszkozpont.hu