153. Legyünk türelmesek!

 

„Több legyet lehet fogni egy csepp mézzel, mint egy vödör ecettel.” (Szalézi Szent Ferenc)

  

Kedves Karitász Önkéntesek, Munkatársak, Testvérek az Úrban!

A szeretet türelmes, írja Szent Pál a szeretethimnuszban (vö. 1 Kor 1,1-13). Isten pedig maga a Szeretet, tehát Ő a türelem maga. Tapasztaljuk is az Ő végtelen türelmét, egyrészt a saját életünkben – hiszen hányszor és hányszor megbocsátott már nekünk. „Mondom neked, nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer.” (Mt 18,22) – tanítja és inti Pétert és minket is az Úr. Másrészt, tapasztaljuk türelmét a világ fenntartásában is, hogy éltet és megszentel és ad még esélyt mindnyájunknak a megtérésre.

A türelem egy külön sarkalatos erény, a mértékletesség része és mind befelé, önmagunk felé, valamint kifelé is, a viselkedésünkben is megnyilvánul. Aki mértékletes, az türelmes is, aki viszont türelmetlen, az általában másban sem tud mértékletes lenni. Vizsgáljuk meg csak magunkat ebben a tekintetben, hogyan is állunk a türelem gyakorlásával? Ez nem csak magunk miatt, a saját lelki fejlődésünk miatt fontos, hanem amiatt is, mert ha rászorulókkal foglalkozunk, akkor nem is engedhetjük meg magunknak a türelmetlenséget.

Akik anyagilag, egzisztenciálisan vagy más módon nehézségekkel küzdenek, akik magányosak, idősek, nem élnek ép családban, bizony sok esetben maguk is türelmetlenek és nagyon érzékenyek arra is, hogy ha valaki velük türelmetlen. De nem is kell velük türelmetlennek lenni, elég, ha csak azt gondolják. Magam is tapasztalom, hogy milyen nagy türelemmel beszélnek munkatársaim, önkénteseink a nehéz helyzetben lévő testvéreinkkel, felebarátainkkal. Előfordul azért, hogy nehéz megőriznünk a belső nyugalmat, sőt, néha-néha át is lépjük a határt, akkor azonban nagyon gyorsan szükséges a korrekció. Talán nem is olyan nagy baj, ha nagyritkán, kismértékben rosszul reagálunk, legalább látják  a rászorulók, hogy mi is emberből vagyunk, nekünk is megvannak a magunk korlátai. Látják ugyan, de azt is hallják, hogy tudunk bocsánatot kérni.

Amikor valakinek van bátorsága a bocsánatkérésre, akkor a másik személy is kérdés elé kerül, hogy vajon ő meg tud-e bocsátani. A bocsánatkérés és a megbocsátás egy tőről fakad. Ez az egy tő nem más, mint az Igazi Szőlőtő, Krisztus, az Egyház feje. „Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek.” (Jn 15,5) – mondja az Úr. És valóban, ebben is megnyilvánul az, hogy mi kihez tartozunk. Hisszük-e, hogy Jézus nélkül semmit sem tehetünk? Hisszük-e, hogy Ő maga a megbocsátó Isten, aki türelmes velünk, de mindannyiunkkal is egyaránt, segítőkkel, rászorulókkal, kicsikkel, nagyokkal, bűnösökkel, lelki és testi szenvedőkkel? „Fiai vagyunk-e a mennyei Atyának, aki felkelti napját gonoszokra és jókra egyaránt?” (Mt 5,45)

Ha hisszük, akkor Őhozzá tartozunk, az Övéi vagyunk és nem csak, hogy belátjuk, hogy nélküle semmit se tehetünk, hanem éppen ennek a tudatában akarjuk is azt, hogy ne a mi saját, gyenge, bűnre hajló, türelmetlen természetünk vezéreljen minket, igazítsa gondolatainkat, szavainkat, cselekedeteinket, hanem akarjuk is, hogy Krisztus Lelke költözzék be szívünkbe, vegye át az irányítást mibennünk. És ha Ő beköltözik a szívünkbe, akkor az üdvösség köszönt reánk is, mint amikor Zakeus befogadta Jézust a házába (vö. Lk 19,5-6).

Ha Krisztus beköltözik szívünkbe, akkor az Ő békéjét is megkapjuk, akkor pedig mértékletesek és türelmesek leszünk és Őt tudjuk adni másoknak is. Akkor és csak akkor, legyőzzük az emberi természetünkből fakadó indulatainkat, következetlenségeinket, mert rend lesz a mi lelkünkben. A béke a rend nyugalma – ezt tanítja Szent Ágoston. Gondoljuk meg, hogy a béke uralkodik-e szívünkben, vagy csak a labilis egyensúlyra törekszünk folyamatosan, hogy meg ne billenjünk? Szeretteinkkel beszéljük is meg, ha valami nyomja a lelkünket, menjünk el lelki atyánkhoz is szentgyónásra, ha nyomja valami a szívünket! Legyünk bátrak, ne szégyelljünk sosem bocsánatot kérni! A keresztény élet nem a bukásról, a kudarcról szól, hanem az újrakezdésről, a megtérésről.

Csak a kiengesztelődés útja, a szeretet útja, az igazság útja, a belső rend útja, a belső nyugalom útja az, ami békéhez vezet. Lelki békénket azon is lemérhetjük, hogy mennyire vagyunk türelmesek – vizsgáljuk folyamatosan magunkat, de úgy, hogy másban ne a szálkát, inkább magunkban a gerendát lássuk meg! Ne egymás lelkiismeretét vizsgáljuk meg, hanem a sajátunkét! Az erre fordított belső energia, százszorosan, ezerszeresen megtérül, ugyanis könnyebb lesz a lelkünk, ami kihat a mindennapjainkra. Így, amikor a karitász szolgálatban járunk-kelünk, Krisztus békéjét sugározzuk. Ránk is igaz lesz Szalézi Szent Ferenc, mottóban írt buzdítása, kedvességünkkel, türelmünkkel a Szeretetről való tanúságtételünk vonzó lesz és betöltjük missziós, evangelizációs küldetésünket.

 

Hirdetések:

·         A következő karitász műsorunk a Mária Rádióban március 2-án hamvazószerdán 10.50 órakor kezdődik.

·         Karitász csoporttagoknak lehet még jelentkezni a március 3-6. közötti leányfalui lelkigyakorlatunkra. Jelentkezni a karitász csoport vezetőjénél kell.

·         Korábbi műsoraink itt hallgathatók meg: http://karitaszkp.hu/?page_id=1532

·         Felhívom mindenki figyelmét, hogy a facebook- és weboldalunkon folyamatosan frissülnek a híreink. www.karitaszkp.hu , Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központ | Facebook

 

Csorba Gábor

állandó diakónus, karitász igazgató

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szent Erzsébet Karitász Központ

Iroda: 1035 Budapest, Kórház utca 37.

Telefon: +36-1-351-1977

Mobil: +36-30-592-1483

E-mail: szenterzsebet@karitaszkozpont.hu

Honlap: www.karitaszkp.hu